5. Tavaszi Tárlat 30×30

Tisztelt Keszi-Art! Kedves barátaim!

Ünnepélyes keretek között sikeresen megnyílt a Keszi-Art Egyesület 5. Tavaszi tárlata.
A kiállításra a vendégművészekkel együtt 30 művész 65 alkotását állítottuk ki.
A kiállítás teljes képző- és iparművészeti anyagát a Polgármesteri Hivatal folyosóin helyeztük el.
A megnyitón először Vágvölgyi Attila az ünnepség szóvivője szólította meg a jelen lévőket.
dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia Budakeszi Polgármestere mondta el köszöntő beszédét.
A megnyitó beszédet Dévényi János festőművész a keszi-Art elnöke tartotta meg.
A tavaszi témájú klasszikus művek bemutatása után minden kiállító művészről mondott néhány mondatot.
A 2017. évben az egyesület arany emléklapját Nagy Imola iparművésznek adtam át a kiállításon bemutatott kiemelkedően színvonalas alkotásaiért.
Az ünnepség zenei közreműködője Fóris Szilár zongoraművész volt, aki két klasszikus hangvételű darabot adott elő.
Az ünnepség végén megterített asztalhoz vártuk vendégeinket.
A tárlat megnyitóján részt vett Csenger-Zalán Zsolt pest megyei országgyűlési képviselő, Serényi H. Zsigmond és kedves felesége, Szabó Lilla a Nemzeti Galéria művészettörténésze, és még sokan mások.
Vendégművészeink: Aknay János Kossuth díjas festőművész, Srényi H. Zsigmond Káplár díjas festőművész, Matzon Ákos Munkácsy díjas festőművész,
Első kiállítóinkat ezúton is köszöntjük: Sigmondné Borz Judit iparművész, Lehoczky Katalin, és Mazura Dóra

Kiállító művészek:
Aknay János, Aurell David, Balassa Júlia, Bernáth Béla, Budai Csilla, Dévényi János, Géczy Olga, Giese Piroska, Józsa Lajos, Kaippel Emília, Kerezsi Éva Mária, Kovács István, Kósa János, Fehér Irén, Lázár Erzsébet, Lehoczki Katalin, Lopusny Erzsébet, Matzon Ákos, Mazura Dóra, Mészöly Zsófia Éva, M. Sarlós Erzsébet, Nagy Imola, Serényi H. Zsigmond, Sigmondné Borz Judit, Somogyi Réka, Szilágyi Dóra, Dr. Tóthné Dr. Tasnádi Mária, Tarcsányi Ottilia, Vágvölgyi Attila, Vitkó Mónika

Támogatóink: Budakeszi Önkormányzat, Erkel Ferenc Művelődési központ, Dekorprint Plusz Bt., Andrész Cukrászda

Megnyitó beszéd, Írta: Dévényi János

5. Tavaszi Tárlat 2017.05.12.
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Tisztelt művészet szerető közönség! Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim!
Áprily Lajos versének soraival köszöntök mindenkit, a Keszi-Art Egyesület
5. Tavaszi tárlatának megnyitó ünnepségén itt a Budakeszi Polgármesteri Hivatalban. A tavaszról nem tudok tárgyilagosan elmélkedni, mert ez az érzés nem fejezhető ki tőmondatokban vagy képletekben nincs rá megfelelő tudományos definíció, mert a tavasz teremtő megújulás, és fellobbanó szerelem. Lehet -e felsőfok nélkül beszélni, az újjászületés és feltámadás évadáról? Aligha.
Szóljanak hát a fanfárok kürtök és trombiták, döndüljenek üstdobok, zendüljön a vonósok hada, és gyors futamokat zengjen a zongora, mert újra itt a felfoghatatlan csoda, virágba borult a természet, termőre fordult az ÉLET csupa nagybetűvel. Ha a tavaszról kellene mondanom valamit, először a zene művészet gazdag eszköztárából merítve Vivaldi, Négy évszak című hegedűversenyének részleteit mutatnám be, különös tekintettel a hangulatfestés káprázatos zenei lehetőségeire és az érzelmek gyorsan váltakozó zenekari hullámzására hívnám fel a figyelmet. Idézném Petőfi Sándor, Ki a szabadba című versét, József Attila, Tavasz van Gyönyörű című költeményét, és különösképpen emlékeztetnék Sandro Botticelli Primavera című festményére. Ez a kora reneszánsz remekmű, az antik mitológia alakjainak eleven megfestésével a tavaszi érzések gondolatok és allegóriák teljes arzenálját vonultatja fel. A festmény a klasszikus női alakok realisztikus, ugyanakkor átszellemült finom ábrázolásával a harmóniát, a szépséget, az együttlét meghitt örömét és melankóliáját a mediterrán narancsliget közepébe helyezi el. Vénusz a kertek istennője áll a jelenet tengelyében, két oldalról leveleken átszűrt fények káprázata, jobbról érkezik Zefír, aki hideg karjaival borzongást keltve öleli át az áttetsző lenge ruhába öltözött Nimfát, aki kissé kétségbe esve tekint hátra. A magasban már a kép felső régiójában Cupido a pajkos angyalka bekötött szemmel pattanásig feszíti íját, hogy találomra kilője a körtáncban összefonódó három grácia közé a szerelem nyilát. A virágok istennője Flóra, áldott állapotban virágkoszorúval övezve boldogan tekint ránk a képből, várva sorsának jó rendben való beteljesülését. Bal szélen a daliás termetű ifjú, teljes fegyverzetben hüvelyében karddal már a jelenet másik idősíkját képviseli. Mintegy mellékszereplőként felfelé döf dárdájával, hogy a homály falát átszakítva teret adjon az isteni fénynek és eleve elrendelésnek. Misztérium és varázslat ez festmény, botanikailag beazonosítható ötszáz virággal a képen. 
A magyar művészet történetében, Szinyei-Merse Pál, Majális című festménye foglalja össze legteljesebben a 19 század végének e tárgykörhöz kapcsolódó életérzését. A napsütötte virágokkal borított domboldalon a természet teljes pompájában látható. Zöld színekben, ragyogó fény-árnyák foltokkal festette meg a szabadban játszódó idilli jelenetet, kiemelve a finom tüllruhába öltözött hölgyek eleganciáját és az önfeledten udvarló csokornyakkendős városi úrfiak víg kedélyű társaságát, miközben egyikük éppen hason fekve kenyeret szel, a másik pedig nagykarimás kalapban előre hajolva éppen egy üveget emel ki a hűvösből.
Micsoda emberi figurák, remek karakterek, báj és kellem, illem és hódolat a természet csodája előtt. Az érzelem és az elragadtatás talán még tovább fokozódik a Pacsirta című festményén. A patak partján zöld fűben virágok közt fél könyökre támaszkodó hamvas női alakja, ábrándozva figyel fel a pacsirta felcsiripelő hangjára. Az égen a bárányfelhők lenyűgöző perspektivikus látványa vonja magára a figyelmet, a kék égbolt ezernyi árnyalatának fénytörése mellett leplezetlen szépségében jelenik meg. Mindez tovább folytatódik a Szerelem című kompozíciójában, ahol a férfi és a nő a természet lágy ölén szénakazalra dőlve meghitt kettesben oldódnak fel, az érzelmek hevülését és nyugvását Szinyei, a kezek játékának mesteri megfestésével érzékelteti.
Tisztelt megnyitó közönség!
A tavaszi tárlaton ezúttal 30 művész, 65 képző- és iparművészeti alkotása került kiállításra. Szabad beadásos rendszerben, minden tematikus kötöttség nélkül hirdettük meg bemutató tárlatunkat.
A kiállítás újdonsága, hogy a művek mérete 30×30 cm-ben volt meghatározva. Tapasztalatom szerint, és a kiállítás is ezt bizonyítja ez elegendő nagyságú felületet, és teret biztosít arra, hogy a művészek egyéniségük és elképzelésük szerint megtöltsék művészi elképzeléssel és tartalommal. A kiállítást látva bízvást megállapíthatjuk, hogy kis méretben is lehet remekműveket alkotni, azaz nem a méret, hanem a minőség számít.
A kiállítás megjelenése műfajban, technikában és stílusban is rendkívül változatos. Ez a sokszínűség véleményem szerint a tárlat javára válik, mert az eltérő karakterű művek kiegészítik, néhány esetben rendezésnek köszönhetően felerősítik egymást. A festmények és kisplasztikák mellett megtaláljuk a kerámiát, az iparművészeti alkotásokat, a fotót és a grafikai műveket is. Az alkotások szemléletmódja a realista ábrázolástól a különböző mértékben elvonatkoztatott megformáláson túl, a dekoratív stilizált formákon keresztül, a konstruktív geometrikus jelek világáig terjed.
Mai posztmodern világunk kulturális rétegzettségének sokféle lenyomatát találjuk meg a kiállításon. Az egyéni látásmód ereje és őszintesége hitelesíti az alkotásokat. A kiállításra ezúttal is meghívtuk vendég művészeinket, akik örömmel fogadták el a meghívást.
Aknay János Kossuth díjas festőművész a szentendrei művészeket képviseli, és a rovásírásra emlékeztető a 80-as években készült Jelzés című vörös színekben tartott szita nyomatát küldte el a tárlatra. Matzon Ákos Munkácsy díjas festőművész Solymáron él, aki a festményeinek alapszövetébe a gesztus festés vastagon felrakott elemeit helyezte el.
Serényi H. Zsigmond Káplár díjas festőművész Budapestről érkezett, és műveinek sorozata a finom szürke és fehér színek felhasználásával, a felületből kiemelkedő fonálból készült vízszintes vonalak ritmizált kompozíciójára épül.
Nagy Imola festményeinek gondolatvilága a tavaszi élet megújulását ábrázolja, és a sugárzó fény, mint energia központ tovaterjedő hullámainak köreibe enged betekintést.
Józsa Lajos, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszttel kitüntetett szobrászművésze kisplasztikájában a családi összetartozás generációkon túlmutató erejét mutatja be, domborműve Kodály Zoltán zeneszerző évfordulójához kapcsolódik.
Balassa Júlia, finoman hangolt dekoratív elemekkel megoldott selyemképei a szimbólumok nyelvén szólítja meg a nézőt. Fehér Irén képei a művészettörténet táblaképeinek biblikus jelentéstartalmát mai értelemben vett parafrázisokban idézi fel. Lázár Erzsébet festményei, eltérő szín-együttesben lendületes ecsetvonásokkal jeleníti meg tájemlékeit. Vágvölgyi Attila sarkára állított grafikája kozmikus erők működését modellezi. Mészöly Zsófia Éva, a festő restaurátor nagy beleérző képességgel és a szakma iránti alázattal készítette el, a különböző korból származó képek részleteinek másolatát. Szilágyi Dóra aprólékosan megmunkált grafikája és színes lazúrokkal megfestett akvarellje került kiállításra. Somogyi Réka színes attraktív megjelenésű csempe lenyomatos munkái részleteiben is megragadóak. Bernáth Béla asztalos mester fából készült díszdoboza mellett meglepő módon két tollrajzot is láthatunk. Sigmondné Borz Judit színes fotó sorozata, utazási élményekhez kötődik, aki először jelentkezett kiállításunkra. Lehoczki Katalin Az én Budapestem című fotósorozata, a nagyváros kevésbé ismert apró részleteivel lep meg bennünket. Kovács István és Méhes Csilla fényképei a hagyományos fekete fehér tónusos megjelenítést részesítették előnyben.
David Aurell hajtogatott képeit a térhatás változó nézőpontjai ihlették, Géczy Olga festményei a zene bűvöletében születtek meg. Tarcsányi Ottilia a virágoskert különböző részleteit festette vászonra, mint ahogy ez volt ihlető forrása Kaippel Emília képének is. Lopusny Erzsébet montázs technikával készült grafikája a monotípia festékfelvevő felületeit használja fel. 
Mazura Réka szecessziósan tekergő vonalai a virágot varázsolnak a figura köré. M. Sarlós Erzsébet kerámiájának alapgondolata a rügyfakadás folyamatának metamorfózisára utal. Dr. Tóthné Dr. Tasnádi Mária kisplasztikája a tavaszi megújulást az elmúlás jegyeivel párosítja. Giese Piroska és Vitkó Mónika kerámiái virág, és növény motívumokra épülnek. Kerezsi Éva Mária festményei a faktúrák különböző képi felhasználását mutatják be. Kósa János alkotásai a tájban látható festői részleteket ragadják meg.
Dévényi János festményei a színes körök geometrikus sorozatait, kompozíciós lehetőségeit vizsgálja. Minden kiállító művésznek ezúton is gratulálok a szép alkotásokhoz!
Tisztelt Közönség!
A Tavaszi Tárlatok alkalmával minden évben egy kiemelkedő alkotást bemutató művésznek átadjuk a Keszi-Art elnökségének Arany emléklapját.
2013-ban Mészöly Zsófia Éva kapta meg, 2014-ben Balassa Júliát jutalmaztuk, 2015-ben Makk Attila volt a kiválasztott, 2016-ban Somogyi Réka nevét írtuk az emléklapra.
Az Arany Emléklapot a Keszi-Art elnöksége, 2017-ben a Tavaszi tárlat keretében bemutatott kiemelkedően színvonalas alkotásai elismeréseként Nagy Imola iparművésznek adományozza.
A kiállítás megnyitását, kérem fogadják szeretettel.

Budakeszi, 2017. május 23.

Dévényi János festőművész