7. karácsonyi karitatív kiállítás

la4_christmas_nezokep

Biatorbágyi, zsámbéki, töki, budapesti, és budakeszi művészek részvételével, ünnepélyes keretek között, nagy érdeklődés mellett, sikeresen megnyílt a Keszi-Art  Egyesület 7. karácsonyi karitatív kiállítása, amelynek aktualitása mit sem veszített az elmúlt évek alatt. A tárlatot a kiállítás fővédnöke dr.Győri Ottilia a kiállítás fővédnöke, Budakeszi polgármestere kedves szavakkal köszöntötte, majd az alkalomhoz illő hangulatos felvezetéssel Dr. Óbis Hajnalka klasszika filológus, ókortörténész nyitotta meg. Megnyitó beszédében a kitért a karácsonyi életérzésre a szeretet és az egymás iránti felelősség fontosságára, majd részletesen áttekintette és elemezte a kiállítás művészeti anyagát. A kiállítás zenei közreműködője Lévai Mária hárfaművész volt, aki két zenei produkcióval tette felejthetetlenné az ünnepséget.  Üdvözlő beszédem után, a kiállítás szereplőinek megköszöntem, hogy kiemelkedő szerepet vállaltak a kiállítás megnyitásában. A kiállítás levezetése Vágvölgyi Attila feladata volt, aki ezt remekül oldotta meg. Az asztalt megterítettük, a finom házi sütemények és pogácsák, – az Andrész cukrászda egyesületünknek nyútott nagylelkű ajándéka -rövid idő alatt elfogyott. A kiállított művek iránt az érdeklődést sikerült felkelteni, a  vásárlás megkezdődött. A kiállításon harminc képző- és iparművész közel hatvan alkotása látható. A kiállítás megtekinthető vasárnaponként  istentisztelet után 11-12 óra között. A jótékonysági  kiállítás 2016. december 18-án 11. órakor zár.

Támogatóink: Budakeszi Önkormányzat, Budakeszi Református Egyházközség, Erkel Ferenc Művelődési Központ, Dekorprint Plusz Bt. Andrész Cukrászda

polgarmester-asszony

 

Óbis Hajnalka megnyitóbeszéde a Keszi Art 7. Karácsonyi Karitatív Kiállítására

(Budakeszi, Kálvin Terem, 2016. november 20.)

Tisztelt Kiállító Művészek! Kedves Polgármester Asszony! Kedves Vendégeink! A budakeszi képző és iparművészek csapata, a Keszi Art igazi sikerként könyvelheti el az elmúlt éveket. Az igazi sikert ugyanis a bennünk rejlő képességek kibontakoztatásának öröme adja. A művészek tehetsége, világlátása festményekben, szobrokban tárgyiasul, amelyekkel örömet szereznek nem csak önmaguknak, mikor létrehozván ezeket elégedetten tekintenek műveikre, hanem nekünk is, akik szemléljük és rácsodálkozunk a műalkotásokra. Azt mondják, az élet értelme, hogy a világ szeretetáramához csatlakozni tudjunk, részt vegyünk benne. Ezek a kiállító művészek egy pozitív energiacentrumot hoztak itt létre Budakeszin, egy értékszemléletű kört, ilyenekre nagy szükség van szétzilálódott és értékválságos világunkban. E kis csapat tagjai nem csak a közös tárlatok létrejöttén munkálkodnak együtt, tudnak örülni egymás önálló kiállításainak, és összejöveteleiket kellemes baráti beszélgetéssel, finom ételekkel és jó borokkal fűszerezik. Magánál az egyesületnél is régebben léteznek azonban a karácsonyi karitatív tárlatok, ami azt mutatja, hogy a pozitív kezdeményezések hozzájárulhatnak egy-egy közösség megszerveződéséhez . A szép és a jó szeretete az az erő, ami összekapcsolja az embereket. Jó kezdeményezésekhez könnyen akadnak segítők, támogatók is, a Budakeszi Önkormányzat, a helyi művelődési központ, az Andrész cukrászda és a református egyházközség évek óta támogatja az egyesület munkáját. Az első karácsonyi karitatív tárlatuk létrejöttét 6 évvel ezelőtt az a szándék mozgatta, hogy a helyben élő rászorulók is részesülhessenek a képek eladásából befolyó összegekből. Az öröm így sokszorozható meg, örül a művész, aki szépet teremt, a vásárló, aki talán ajándékba adja valakinek a megvásárolt tárgyat, és jut az örömből a rászorulóknak is. Ez a szeretetáramlás működik, és teremtő erővel bír. Karácsony közeledtével sok szó esik a szeretetről, erről a világban működő annyira természetes és annyira titokzatos erőről. Természetes, mert ha van, akkor fel sem tűnik, olyan mint a levegő. Ha viszont elfogy, akkor hiánya ugyanannyi szenvedést okoz. A szeretet titokzatosságáról pedig a kiállított képek és a látás kapcsán beszélnék egy kicsit. Nem tudom, észrevették-e, hogy milyen sok kiállított képen szerepelnek ablakok vagy ajtók. Fehér Irén képének címe: Ablak a régmúltra, Tarcsányi Ottilia Szentendrei ablakot festett, Józsa Lajos  Nő ablakban című bronzszobrán a nőalak a nyitott ablakkal egy testet alkot.

15135848_1193839074029492_2357960549099464401_n

Háza ablakát és szívét szeretetteljesen kitárja a külvilágra, szinte érezzük, ahogy besüt a nap ezen az ablakon. Ezt az eredendő, ősi odafordulást a világhoz, ezt az ősi nyitottságot fejezi ki ez a szobor számomra. De az ablak egyben határ is, az otthon és a külvilág között, kizárja a telet, a rosszat, bent tartja a kandalló melegét, aminél lehet a lábunkat melengetni. Somogyi Réka Adventi támasz című képének különlegességét éppen az adja, hogy a kint és a bent összekeveredik, mintha a házon kívüli természet is adventre készülne és kiszínesedne, és az otthon határai magukba zárhatnák a kerti fákat és madarakat is. Bár az ablak és a szekrényajtók itt be vannak zárva, de az üres székek a támlájukra szálló kismadarakkal azt üzenik, várják a vendéget, nyitottak a fogadására. A szeretetteli látáshoz nem csak nyitottságra van azonban szükség. Az is kell hozzá, hogy látásunk tárgyában annak tökéletlensége és múlandósága ellenére is fel tudjuk fedezni a tökéletest vagy azt, ami a szívünket megragadja, megindítja. Budai Csilla a fűszálak szépségét, Szilágyi Dóra a virágcsokrokat, Géczy Olga a virágok kelyhét, Giese Piroska íriszeket és dáliákat, Vitkó Mónika rózsát, Kaippel Emilia rhododendronokat, Kerezsi Éva Mária napraforgókat, Kisteleki Margit trombativirágokat tanulmányozott ilyen szeretettel teli szemmel. A budakeszi tájak megragadó szépségét, a Nagyszénás zugot vagy a gesztenyefás őszi parkot Kósa János szemével láthatjuk a festményeken, a zsámbéki épületek pedig Kovács István fotóművészt ihlették meg. A szeretetteli látásra azonban nem csak a természettel szemben van szükség. Talán nagyobb szükség van rá embertársaink irányában, hogy meglássuk bennük az egyedit, a különlegeset, a szeretnivalót, azt, ami összekapcsol és nem pedig azt, ami szétválaszt. M. Sarlós Erzsébet Összetartozás című képe azt a harmóniát jeleníti meg, amely egy emberpár között keletkezhet meghitt együttlétben. A szeretetteli látásra szükségünk van önmagunkkal kapcsolatban is. Ezért ne mulasszuk el megnézni a kiállított tárgyak között Bernáth Béla Tükör című alkotását sem, amely többször késelt furnérozású kerettel készült. Ha a figyelmünket a szép, míves, valódi mesterségbeli tudást tükröző keretről önmagunk tükörképére irányítjuk, akkor is gyakoroljuk a szeretetteli látást.

15094951_1193839094029490_210190418680443769_n

Nekem Kunt Ernő szavai jutottak erről eszembe:

Az ember néha képpé válik.
Néha kirajzolódnak előtte
életek.
Köztük a magáé.
S képpé állnak össze előtte
a viszonylatok,
események,
dolgok.

Az ember néha képpé válik:
s szorongatják a keretek.
Az ember néha képpé válik.
Mert ami fontos,
de nem tudja megnevezni,
azt az ember sokszor
képbe menti.
Képekbe,
miknek léte egy pillanat:
az ember a levegőbe húz vonalat
és színeket lát
és bólogat:
és képpé áll
és foszlik a pillanat
és tűnik
és gyűlik
valahol: tudat alatt.

Az ember néha képpé válik.
Egy freskóvá,
mely penésszel mállik
és nem láthatók már
se hősök,
se szentek,
csak sebek nyoma
és keresztek.

Az ember néha képpé válik.
Nem rajzol újra
és nem fest át.
Csak
képbe
menti önmagát.
Az ember néha képpé válik.
Vonalból, foltból, színből
rejteket készít magának.
Már nem ábrázol,
már nem áltat.
Már semmi más
csak önmaga képe.
Felfüggesztve
a magány keretébe.

Az ember néha képpé válik.
Hátha így rátalálhat
a másik,
aki tudja,
hogyan kell őt nézni,
ki látni tud
és nem beszélni,
akinek tekintete varázsol,
aki kiszabadítja
a képből
azt
kit ábrázol.

Ezekkel a verssorokkal zárom mai beszédemet és kívánom, hogy a kiállított képeket nyitott és szeretettel teli szemmel nézzék és szellemi örömökkel telve térjenek haza. Ezzel a kiállítást megnyitom.

Óbis Hajnalka






a4_christmas_nezokep
Dévényi János üdvözlő beszéde:

Művészek kiállítása a rászorulókért
Biatorbágyi, zsámbéki, töki, budapesti, és budakeszi művészek részvételével, ünnepélyes
keretek között, sikeresen megnyílt a Keszi-Art Egyesület 7. karácsonyi karitatív kiállítása,
amelynek aktualitása mit sem veszített az elmúlt évek alatt. A tárlatot a kiállítás fővédnöke
dr.Győri Ottilia Budakeszi polgármestere kedves szavakkal köszöntötte. Az alkalomhoz illő
hangulatos felvezetéssel Dr. Óbis Hajnalka klasszika filológus, ókortörténész nyitotta meg.
Megnyitó beszédében a kitért a karácsonyi életérzésre a szeretet és az egymás iránti felelősség
fontosságára, majd részletesen áttekintette és elemezte a kiállítás művészeti anyagát. A
kiállítás zenei közreműködője Lévai Mária hárfaművész volt, aki két zenei produkcióval tette
felejthetetlenné az ünnepséget. Üdvözlő beszédem után, a kiállítás szereplőinek
megköszöntem, hogy kiemelkedő szerepet vállaltak a kiállítás megnyitásában. Vágvölgyi
Attila összekötő szöveggel vezette le az ünnepséget.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az asztalt megterítettük, vendéglátás jól
sikerült, a kiállított alkotások vásárlása megkezdődött. Az alkotók az összefogás jegyében a
nemes cél érdekében felajánlották műveiket, melynek bevételét a helyben élő szociálisan
rászoruló családok, és idős beteg emberek megsegítésére fordítják.
A kiállításon harminc képző- és iparművész közel hatvan alkotása látható. A kiállítás
összességében változatos képet mutat, ugyanakkor igényes és színvonalas művekből
válogathat a művészetkedvelő közönség.
A kiállítók névsorából elsőként a Budakeszin élő Orosz István Kossuth díjas grafikusművészt
emelem ki, aki Petőfiről készült számozott rézkarcát ajánlotta fel a tárlatra. Megtekinthetjük
Keresztes Dóra, grafikusművész ritmusos felületekkel tagolt linómetszetét, és Józsa Lajos
szobrászművész, ablakon kitekintő klasszicizáló hangvételű arasznyi női bronz figuráját is a
tárlaton. A kiállított művek között találjuk Somogyi Rékának a karácsonyi ünnepkörhöz
kapcsolódó attraktív megjelenésű Advent című selyemképét. Zalai Károly vászonra festett
képei a behavazott falusi tájat és a tél örömeit jelenítik meg. Kisteleki Margit virágokat
ábrázoló nagyvonalú gesztusokkal készült selyemképe mellett láthatjuk Kisteleki Dóra egyedi
rajztechnikával készült aprólékosan megmunkált grafikáját. Szilágyi Dóra friss színfoltokkal
megfestett akvarelljei, bizonyára sok néző figyelmét fogják felkelteni. Nagy Imola
iparművész egyéni stílusú festményét a színek és formák játéka inspirálta. Géczy Olga
festőművész közelképben kibomló festői virágszirmai mellett David Aurell kutyákról készített
eleven vázlatairól sem feledkezhetünk meg.jozsa-lajos
Vágvölgyi Attila szürreális stílusban készült rajzainak jellemzője a kifogyhatatlan türelem és
a szárnyaló fantázia. Giese Piroska mázas fali kerámiája már első tekintetre is valódi
karácsonyi ajándéknak készült. Makhult Gabriella nagyméretű kettős linója a távol keleti
teázás szertartásos eseményét idézi fel. Kovács István fekete fehér fotói Zsámbékon a város
jól ismert részleteit kapta lencsevégre. Budai Csilla vászonra nyomtatott dekoratív
megjelenésű fotóival vonja magára a figyelmet. Kaippel Emília égő vörös pipacsai a szín
kontrasztok erejével szólítja meg a nézőt. Kósa János festőművész a mozgás élményét keltve
madártávlatból festette meg Budakeszi látképét. Nagy Levente festménye igazi meglepetés a
kiállításon, aki meghívott vendégként fejpálcával készítette el alkotását.

15289216_1207738922639507_4536067275651710401_o
Bernáth Béla asztalos mester intarzia berakással készített kazettát, és díszes megjelenésű
tükörkeretet állított ki. Felfedezhetjük Mészöly Zsófia Éva festő restaurátor arany hátterű ikon
másolatát, Fehér Irén újabb táblaképeit és Szilágyi Özséb különböző fémpatinával ellátott
kereszt sorozatát is. Tarcsányi Ottilia festményei, Vitkó Mónika kerámiái, Lázár Erzsébet női
figurája, Kerezsi Éva Mária napraforgós csendélete és Lopusny Erzsébet kisgrafikája mellett
M. Sarlós Erzsébet kollázsa gazdagítja tovább a kiállítást. Végül, de nem utolsó sorban a cikk
szerzőjének geometrikus szemléletű képe kerül felsorolásra.

2016. november 20.

ujsagcikk-a-7-k-k-k-rol