9. Karácsonyi Karitatív kiállítás

 

A Keszi-Art Egyesület szervezésében 2018. november 18-án sikeresen megnyílt az immár hagyományosnak tekinthető karácsonyi jótékonysági tárlatunk. A képző- és iparművészeti alkotásokat felvonultató reprezentatív kiállításon a meghívott művészekkel együtt összesen 27 művész több mint harminc műve került bemutatásra. A tárlat megrendezésével a Budakeszin élő rászoruló nagycsaládoknak és a magányos idős embereknek szeretnénk támogatást és segítséget nyújtani. A tárlat jelentőségét a két meghívott vendégművészünk, Serényi H. Zsigmond Munkácsy-díjas festőművész és Boros Tamás képzőművész alkotásai szélesebb kontextusba emelték. A megnyitó ünnepségen, Boros Péter református lelkész igei köszöntőjében elhangzott, hogy az igazi műalkotásnak olyan mélységei vannak, amelyek által közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, egymáshoz, és a mennyei atyánkhoz. Az embertársainknak nyújtott önzetlen segítség által mi is gazdagabbak lehetünk. A Budakeszi Önkormányzat nevében Bakács Bernadett alpolgármester asszony köszöntötte a megjelenteket, majd beszédében kiemelte a kiállítás formájának és céljának egyedülálló jellegét. Szent Erzsébet életéből vett példával illusztrálta az áldozat vállalásra kész ember történelmi jelentőségét, és az istenbe vetett hit csodálatos erejét. Megnyitó beszédében Dr. Darkó Jenő történész kandidátus a tárlatot két meghatározó művészi látásmód köré csoportosította. Az egyik oldalra az elvont konstruktív geometrikus szemléletű alkotásokat helyezte, a másik csoportba pedig a realista, vagy illúziót keltő ábrázolások körét sorolta. A gondolatmenet elején elhangzott, hogy az elmúlt években Aknay János Kossuth díjas festőművész a Keszi-Art kiállítások rendszeres résztvevője volt, aki a szentendrei művészet legjobb konstruktív hagyományait fejlesztette tovább művészetében. Ennek az örökségnek meghatározó alakja volt Barcsay Jenő, akinek művészi munkásságát ma már az egész világon elismerik. Ő volt az a zseniális alkotóművész, aki a korabeli magyar művészetet ismét világ-színvonalra emelte. A kiállított munkákat műfaji csoportokba, és technikai kategóriákba rendezve érzékeny elemzésekkel világította meg a tárlaton szereplő alkotások egyéni látásmódját. Kósa János nagy méretű Naplemente című festménye a valóság illúzióját avagy az illúzió valóságát idézte számára. A Budakeszin élő művészek közül kiemelte Józsa Lajos szobrászművész életművét, és nemes anyagokból készített kisplasztikai alkotását. Meglepetés volt számára Bernáth Béla ezermester alkotása, aki a 19. század elejéről származó zenélő óraszerkezetet restaurált és hozzá illő gazdagon díszített óraházat épített köré. A kiállítás művészi színvonala, jó reményt nyújt a karitatív tárlat sikeres folytatására, a szociálisan rászorulók megsegítésére zárta gondolatait Dr. Darkó Jenő. A megnyitó zenei közreműködője Tóth Marcella volt, aki Bach G-dúr cselló szvitjének két tételét nagy belső átéléssel közvetítette számunkra. A megnyitó ünnepség után terített asztalhoz hívtuk vendégeinket. Áldott, és örömökben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! A tárlat megtekinthető vasárnaponként 11-12 óra között 2018. december 23-ig. Kiállító művészek: Aurell David, Balassa Júlia, Bernáth Béla, Boros Tamás, Budai Csilla, Dévényi János, Giese Piroska, Fehér Irén, Géczy Olga, Kaippel Emilia, Keresztes Dóra, Kerezsi Éva Mária, Kovács István, Kósa János, Józsa Lajos, Lehoczki Katalin, Lopusny Erzsébet, Lázár Erzsébet, Nagy Imola, Mészöly Zsófia Éva, M. Sarlós Erzsébet, Samu Ferenc, Serényi H. Zsigmond, Somogyi Réka, Szilágyi Dóra, Vágvölgyi Attila, Zalai Károly

Megnyitóbeszéd:

Kedves Nagytiszteletű Úr, Kedves Alpolgármester Asszony, Kedves Vendégeink!
Az itt látható kiállítás tematikailag két, egymástól határozottan elkülönülő irányzatot képvisel. Az
egyik csoportot a geometrikus művészet nyelvén szólnak hozzánk.A kiállítók másik csoportja
alkotásaival pedig valós téma bemutatására vállalkozott.
A geometrikus blokk

A letisztult formák világa. Mi következhet még ezután? – Tehetnénk fel a kérdést. Merre vezet a
fejlődés útja? Vagy ez már valaminek a vége? Végpont. Ahonnan nincs tovább??!!
Úgy gondolom, hogy a mából a jövőbe tekintve, keresve – kutatva a jövőbe vezető utat, nem
láthatunk előre. Az a biztos – legalábbis úgy tűnik, ami a hátunk mögött van: az elődeink világa.
Így van ez a magyar geometrikus művészettel is. Valamikor Barcsay Jenő, akit a maga korában,
igazán senki sem vett komolyan. akit a művész világ egyszerűen , egymás között „Nyenyőkének”
titulált, valamiféle ravasz meggondolásból, megunva a „szocialista realizmus” frázisát, kitalálta a
vonalakból álló testetlen tömegek ábrázolhatóságát és ábrázolását. A megvalósítás módját. Az
akkori kultúrpolitika ezt a gombócot bekapta. Még a mindentudó, gondterhelt, bozontos
szemöldökű és mélyen látó Aczél elvtárs is elkábult ettől a gondolattól. Hagyta, hogy kedvencei
mellett ez a habókos, ott Szentendrén csináljon azt, amit akar. Barcsay viszont nagyon is jól tudta,
hogy mit akar. Fintort, grimaszt vágott a fennhéjázó, a politika vélt lágy ölén himbálózó
művésztársainak. Nem is vették komolyan. Az viszont, amit csinált, amit megteremtett, az komoly
dolog volt. Kivezető út a tévedések, a botlások, az elferdült ficamok világából. Mondhatnánk ebben
az esetben is: „Vissza a tiszta forrásokhoz!” Barcsai így reformálta meg a magyar művészetet. Ő a
XX. század magyar művészetének nagy reformátora.
Vissza a művészet tiszta forrásaihoz. Első sorban a mesterséghez. Hiszen ezért kellett a művészeti
anatómia. Így foglalhatta vissza a mesterségbeli tudás, a rajzkészség, a látásmód, a festői talentum
az eredeti megbecsülését. Hiszen mesterségbeli tudás, kellő iskolázottság, hagyományok tisztelete,
a mesterre történő felnézés nélkül nincs jelen és nincs jövő! Nincs művészet!
Itt olyan művészek alkotásaival állunk szemben, akik ezt az utat választották, a Barcsay-féle
magyar művészet egyedi és megismételhetetlen útját. Ez az a magyar út, amely Európában
megismételhetetlen, egyúttal csakis európaiságában fogadható el.
Az itt bemutatkozó művészek: Serényi H. Zsigmond, Boros Tamás, Dévényi János ezt az utat, a
Barcsay-féle magyar utat választották, a görög geometria és harmónia tiszta megoldásait. Legyen
az egymásba fonódó négyszög vagy körökkel felmagasztalt fenséges tér, akár a tömény fehér
színben tartott párhuzamosok világa.
Kötelességem megemlíteni, hogy eddigi kiállításaink rendszeres kiállítója volt Aknay János
Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész.

A valóság illúziója, az illúzió valósága Természetesen az épülő új Falanszter kapujában minduntalan előtérbe nyújtózó kívánalom
valamiféle központi akarat érvényesülése az emberek gondolkodásának idomításában, így a
művészetben, a tudományban és a hitben is. Titokzatos erők nem foglalkoznak mással, csak velünk,
egyedekkel. Hogyan befolyásolhatnak bennünket, gondolatainkat, megnyilvánulásainkat, kapcsolatainkat ember és ember, ember és Isten között. Már kitalálták az új „török áfiumot”. Csak
éppen az adagolásban nem állapodtak meg. Van aki türelmetlenebb, aki gyorsabban szeretné azt
adagolni. Szeretne már mindenen túl lenni. Szeretne már a Styx-folyó túlsó partjára érni, nota bene:
Isten nélkül az örök élettel együtt!Van azonban egy kellemes állóvíz. Ez a művészet, amely fittyet hány az izgága politikai akaratnak, amely lehetőség és alkalom az egyén önállóságának kifejezésére, az értelmes, emberi
önmegvalósításra. Nem körmét piszkáló unatkozókról van itt szó. Esetünkben a művész alkot. Nem
csupán elfoglalja magát, hanem létre is hoz valamit. Létrehoz egy új művet, egy új értéket.
Ez a mű, ez az érték lehet a valóság képe, ha a valóság érdemes arra, hogy képet alkosson a művész
róla. De lehet illúzió is, ami azt a valóságot mutatja be, amit az egyén, történetesen az alkotó
művész maga elé képzel, amit meg akar valósítani, vagy csupán meg akar élni. Ez az a
gondolkodás, ami már esetenként az abszurd határát súrolja. Somogyi Réka esetében válasz arra a
kérdésre: „Hogyan jöttünk le a falvédőről?” A valóság egyenlő illúzió, vagy már az illúzió egyenlő valóság képletét figyelembe véve: Zalai Károly Czesky Krumlow című alkotásának piros háztetői, amelyek derűs, egymásra toluló, ablakszemű, fehér házak kalapjai viszont a valóság derűjét hozzák hozzánk közelebb.
Az európai civilizáció végső kiégése előtt sajnálatosan közkedveltségnek örvendő lehetőség a
keleti misztériumok világának ópiumfüstös, derengő világa. A Kelet szimbólumvilága az emberiség
történetének mély kútjából fakad. Kelet művészete maga az állandóság, nem törekszik a változásra.
Kelet kétértelmű szimbolikája gyakran lehet kedves nekünk, bárha veszélyeket rejteget. Ezúttal
Balassa Júliától nem egy megszokott témával állunk szemben, hanem a selyemfestés bravúros
technikájával egy helyhez nem köthető alkony képe bontakozik ki előttünk. Bárha lehetne ez éppen
Jáva szigetén is. Ez a Derengő fények című alkotás. A művészet határtalan. Nem ismer határokat sem térben sem időben. Amit megmutat azonban
varázslatosan elbűvöl bennünket. Fehér Irén: Természet varázsa.
Művészet és mesterségbeli tudás szoros kapcsolata még hangsúlyosabb az iparművészeti alkotások
esetében. A különböző anyagok egymáshoz idomítása, a fém és az üveg együttes megjelenése
bravúros a Tiffany-alkotások hangulatát idéző Betlehemi lámpa, M. Sarlós Erzsébet alkotása esetén.
Nem különben figyelemre méltó alkotások Giese Piroska raku technikájú kerámiái: a Csillag és a
Kék virágfüzér. A kerámia esetében mindig azt kell mérlegelni, hogy a mázat a művész por vagy
valamiféle festék alakjában még a kiégetés előtt teszi fel az alkotás testére, amennyiben a tűzben
megáll a máz, úgy az, az alkotót dicséri.
Kósa János tájképei esetén nehéz eldönteni, hogy amit látunk alkotásaiban az a valóság, vagy éppen
a valóság illúziója. Ez a sajátos látásmód, amely egyaránt képes komoly festői teljesítményke ha a
Buda-környéki Csiki-hegyekről, vagy éppen szülőföldje, a csiki Hargita fenyőerdőkkel fedett
csúcsairól van szó. Itt a Pátyi dombokat láthatjuk. A Naplemente esetében azonban nem tudjuk
eldönteni, hogy az maga a jelenség, vagy éppen egy bravúros technikai megoldás varázsa.
Nagy Imola egyre szembetűnőbb alkotásokkal jelentkezik kiállításainkon. Most ő is helybéli témát
választott: Budakeszi vadasparkja esetében a valóság illuzórikus bemutatására vállalkozott dekoratív
festői megoldással.
Az alkotó művész az előtte álló lehetőségeket keresi. A restaurátor művésznek azonban nincs
választási lehetősége. Ő egy hűséges középkori ancilla (szolgálóleány). Tudjuk a műtárgy másolat
méretében nem lehet azonos az eredetivel. A műtárgy kereskedelemben így tudják megkülönböztetni a másolatot az eredetitől. Az eredetivel egyező méretben készült másolat pedig
ugyanakkor hamisítvány! Mészöly Zsófia esetében tehát egy másfajta művészi magatartást
figyelhetünk meg, amikor az jut kifejezésre, hogy hű szolgája vagyok az előttem járó művésznek.
Ami az alkotásban többlet, az az avíttság, a repedezett arany háttér megoldása. Simone Martini:
Szűz Mária
Mindig hűséges kiállítóink a fotóművészeink: Kovács István, Lehoczki Katalin, Samu Ferenc, Budai
Csilla, Lopusnyi Erzsébet. A fénykép a látás élménye. Az adott pillanat megismételhetetlenségének
jelentősége. Azonban a fénykép nem csupán papír és egy jóravaló fotóapparátus eredménye. Ahhoz
szem és látásmód kell. Fotós, aki elcsípi a pillanatot: a ködbe burkolózó Lánchíd ívét – Kovács
István; egy a saját árnyékával játszadozó geometrikus szerkezetnek struktúráját – Lehoczki Katalin;
az objektív igézetében megbűvölt katicákat – Samu Ferenc; vagy éppen egy női szempár mit sem
sejtető, talányos mélységeit – Budai Csilla. Már más utakon jár a fény útját bemutató kollázs
technikával készült munka alkotója – Lopusny Erzsébet.
Kezdetben volt a papír és plajbász, kellett hozzá grafikus. A külső szemlélő előtt mélységes titok a
szemünk előtt megjelenő alkotás egyszerűségében is annak monumentális jellege, amelynek
létrehozatalában három tényező játszott szerepet: a papír, a plajbász és a művész. Nincs szín, nincs
festék! Nincs több lehetőség. Marad az élesre kihegyezett ceruza, vagy a toll. Egyetlen eszközzel
teremtett világ Keresztes Dóra linómetszete, Vágvölgyi Attila és Szilágyi Dóra grafikája,
A valóság és az illúzió határán született Kaipel Emília alkotása, Dalmácia. Az egykori valóság az
emlékezet keltette illúziójával találkozunk alkotása esetén.
A rokon és társművészetek találkozásának tanúi vagyunk Lázár Erzsébet alkotásai esetében is. A
zene, ami megfoghatatlan és láthatatlan. A festő ennek az illúziónak a bemutatására vállalkozott
esetünkben: Lázár Erzsébet: Mezzoforte és Piano

Ahol az alkotás az illúziókeltés szolgálatába szegődött: Kerezsi Éva Mária: Tulipános csendélet,
Géczy Olga. Margaréták, Arurell, David. Cukorpapír című alkotása.
Az üvegművesség, a kerámia és a dekoratív festészet mellett az iparművészet különleges,
tradicionális ága a bútorművesség. Bernáth Béla asztalosmester két alkotásával is jelen van
kiállításunkon. Itt látunk egy XIX. századi, felújított, működő óraszerkezetet neo-empire modorban
megfogalmazott óraszekrénnyel. Mind az óraszerkezet helyreállítása, mind az óraszekrény Bernáth
Béla alkotása. Láthatunk itt még Bernáth Bélától egy fa-mozaik berakással készült leányfejet is.
Az itáliai reneszánsz művész fejedelmei nemcsak megtalálták a titkát az antikvitás művészi
alkotásnak. A művészet az egyetemes emberi műveltség szintézisévé vált korukban.
Mindenekfelett volt a művészet. Mindenek felett voltak az alkotók. Mára már persze a
fejedelmek átestek egy kisebb-nagyobb trónfosztáson. Beszélhetünk-e ma, itt és most, helyi
viszonylatban művészfejedelemről? Úgy vélem igen. Méltatása nem szükséges. A Bika bronz
kisplasztika Józsa Lajos alkotása.
Tisztelt Vendégeink!
A Karitatív Kiállítást kilencedik alkalommal rendeztük meg. A falakon látható alkotásokat abból a
célból állítottuk ki, hogy vevőkre találjanak. Az eladást követően a művészek nemes lelkű felajánlása
révén a befolyt összeg egy részét a művészek részesedése mellett a Budakeszin élő rászorulók
megsegítésre fordítjuk.

Dr. Darkó Jenő történész kandidátus megnyitó beszéde.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA