Boros – Dévényi Elementáris Geometria című kiállítása

Kozák Csaba művészeti író megnyitó beszéde: Elementáris geometria Boros Tamás és Dévényi János kiállítása elé A jelen kiállításon szereplő képzőművészek – Boros Tamás és Dévényi János – a geometrikus absztrakció jegyében alkotnak. A geometria (mértan) szó a görög nyelvben eredetileg földmérést jelentett. A geometria tudományágának hellén útja kb. az i. e. 5. századtól a matematika és filozófia atyjától,Thalésztől egészen a Eukleidészig ívelt, aki az ókori híres matematikai könyv, az Elemek szerzője. Nem lehet véletlen, hogy a két művész kiállításának címének első szavában – azaz az Elementárisban – ez az alapszó szerepel. Ugyanakkor a geometrikus absztrakció, azaz a tudomány és a modern művészet egybe kapcsolódása, párban járása csak a XX. század két világháborúja között kezdett kibontakozni, melyet a későbbiekben konkrét művészetre (is) átkereszteltek. Boros Tamás festő, grafikus, szobrászművész és Dévényi János festőművész, grafikus mindig is a vonalak, a forma, a szín és a tér kölcsönhatásaival, ezek egymást alakító szerepével foglalkoztak.

Legfontosabb mértani alapelemeik a kör, a négyzet és a háromszög. Jelen kiállítás – amin egyaránt szerepelnek sík, kétdimenziós és térbeli, 3D-es munkák – csak szűk, ám annál látványosabb, izgalmasabb válogatást tudott felsorakoztatni a két életműből. A kettős osztású tér nyitó szekciójában műveik egymással feleselnek, míg a belső térben külön traktus lett berendezve az alkotóknak. Boros Tamás, akinek mestere Fajó János volt (akit mindmáig Kassák Lajos egyetlen tanítványként jegyeznek) tíz fali objekttel jelentkezett, melyek az utóbbi két évben készültek, ám van, hogy visszacsatol egy-egy, akár húsz évvel korábbi munkájához, hogy az alapkoncepciót átgondolva újra kivitelezze azokat. A 4 forgó háromszög reliefje egy látszólagos körkörös forgás által lendül mozgásba. Fragmentumaikban a derékszögbe hajtogatott háromszögek lapjai egymással feleselnek. A mű központi magjában hiátusként, üres térként – mint másutt is – megjelenik a négyzet motívuma. A mű szerves része a fluoreszkáló zöld szín és annak reflexiója. A trükk annyi, hogy a néző által nem látható hátlapokat reflex színnel festi meg, melyek tükröződnek és a súrló fények által olyan hatást váltanak ki, mintha azok is meg lennének festve. Az Ék-pár I-II. munkáinak külön érdekessége, hogy azokat az előbbi mű maradék anyagából állította össze, ám önálló, szuverén alkotásoknak tekintendők. Keret fonodása című nyitott, levegős művében két négyzetes keret kapcsolódik egymásba, hogy egymás testét átjárva kommunikáljanak. A mű magjában átfedett részen egy piros négyszög töri meg a szimmetrikus építkezést. Kinyílás című munkáján az alap testéből kicsúszik egy elem, a képi történés a mozgás illúzióját kelti. Reflex négyzetének felső lapjából kivág egy negyedelt-négyzet szeletet, majd azt a hátlapra applikálja, így egység és rész megbonthatóvá, de összetartozóvá válik. A Négyzetes nyílás művén úgy teremt a síkból teret, hogy az eredeti lap felületét három helyen bevágja, majd azt enyhén a térbe hajlítja, így első látásra azt hihetjük, hogy két sík felület egymás feletti elcsúsztatásáról van szó, holott a bevágás és hajlítás minimális gesztusának az eredményét láthatjuk. A Téglalap hálójában munkán 4 téglalap egyenlő arányban úgy takarja ki egymás felszínét, hogy a szimmetriába rendezett, forgó mozgást imitáló elemek magjában, a semmi centrumában egy üres négyzet rajzolódik ki. Téglalap fonódás alkotásán is megjelenik a vágás és hajtogatás motívuma, a fel-le mozgást imitáló „billentyűzeten” két vékony, vertikális vágás fut. Az elemek a téglalap és a négyzet formációkat egyaránt kiadják. Kör-négyzet-háromszög II. művének alapja a kör. Ennek az alapnak a felszínén ritmikusan egymást fedve fehér négyzetek futnak, melynek lapjainak egy-egy oldala úgy van rögzítve, hogy a négyzetek 3 sarka hármas osztásban, 120 fokonként halványan megérinti az alapkör élét. A korábbról ismerős üres háromszög motívuma itt is megjelenik a kör centrumában. Boros munkáinak alapszíne a fehér, míg a felületeken, éleken minimalista színhasználattal él, ami ellentétes festményeinek erősebb koloritásával. Boros Tamás műveinek a dinamikáját, mobilitását az adja, hogy rétegről-rétegre, síkról-síkra építi fel a fragmentumokat, a részleteket egymás testébe illeszti, oltja, csapolja, forgatja, így statikus síkjai mozgásba lendülve az el- és kimozdulás, a forgás illúzióját adják. Laminált fa alapú, akrillal festett műveinek fluoreszkáló színei pedig megvilágítják a formációk alapját-hátterét, hogy egy következetes végiggondolt, ám eddig ismeretlen látványvilágot hozzanak létre. Dévényi János életrajzában ma már kevésbé fontos momentum az, hogy a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola grafikai szakának elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán Patay László és Bráda Tibor tanítványaként végzett. Számomra sokkal fontosabb a világhálóra is feltett ars poeticája, ahol így vall: „Minden kép egy-egy újabb kísérlet a tökéletesség megközelítésére. Festményeim az arányokkal, a színekkel, a formákkal és a kompozíciós megoldásokkal a szépség és harmónia tengelyében születnek meg. Képeim kvázi meditációs táblák a lét örök törvényei felett.” Számomra a tavaly és idén festett akril-vászon művei tanúsítják ezt, hiszen a pár évvel korábbi festményeinél – mondjuk a Vörös maszk; a Tengelyes metszés kivágásokkal vagy a Kiemelt kapcsolat vászon képeknél – a mostani anyaga sokkal tömörebb, összefogottabb, lényegre törőbb, koncentráltabban megfogalmazott. Az érdekesség az, hogy míg Boros a valós térben lakja be a síklapokból összeállított 3D-s fali objektjeit, addig Dévényinek a vászon síkjában kell megteremtenie a mű virtuális terét. Teszi ezt különböző módokon; a színek dinamikájával, a formák kitakarásával, fedésével és a transzparencia jelenségével. A Közelítés művén egy fekete sávval-csíkkal határolt, a háttér végtelenjébe húzódó lehetséges körcikknek a félköríve közelít a kép ellentétes, vertikális oldaláról indított piros félkörívben végződő test felé. Közöttük fehéren tátong az űr. Egy mozgásfolyamatnak, egy lehetséges találkozásnak, egyesülésnek vagyunk tanúi. A Háromszög kivágás és a Negyedelt körök festmények ugyanazt az illúzió-játékot űzik velünk: míg az elsőn a három fekete kör mindegyikének testébe egy-egy piros-sárga-kék körcikk van ékelve, melyek kinyíló szárainak képzeletbeli meghosszabbítása egy háromszöget ad ki, addig a másik művön a fekete háttérbe ékelt sárga-piros-szürke-kék körcikkek hasonló aktivitása egy lehetséges négyzetet rajzol ki. Ezek a művek a rétegelt geometrikus részletek által úgy világítanak, hogy egyben transzparensek tűnnek. A Párhuzamos körök I-II. festményeken függőlegesen és párhuzamosan úgy vannak látszatra egymás mögé állítva, sorakoztatva alapszínekkel és kikevert, másodlagos színekkel festett körök, hogy azok egy virtuális teret hoznak létre. A repetitív megjelenítés pedig a mozgás dinamikáját sugallja. A Színes körök munka fehér alapján három, alapszínekkel (sárga, piros, kék) megfestett kör sorjázik vízszintesen, míg alatt két szűrt-kevert szürke tart ellenpontozva a feketébe. A Körmetszet alapszínekre az egyetlen mű, ami nem akrillal, hanem olajjal van festve préselt falemezre. A kör felszínén ritmikusan váltakoznak a derékszögbe zárt, sárga-kék-piros, monokróm fragmentumok, miközben három villanásban megjelenik a fehér alap/háttér is. Az alapszínekből (vagy elsődleges színekből) összeállított kompozíció lüktetve, pulzálva mélységet sugall. Az Ikerformák pedig egy játékos kirakós, ahol a fekete, kék, sárga és piros négyzetek és körök ide-oda csúszkálnak helyükért harcolva a vászon fehér felületén. Majd azt megtalálva, beáll a kép egyensúlyi és az instabil változatosság harmóniává szelídül. Boros Tamás és Dévény János képi világában, valós és virtuális tereiben következetesen, tudatosan jár párban a forma és a szín, hogy a geometrikus absztrakció hagyományainak szellemében újabb állomását mutathassák be ennek a nemzetközi irányzatnak. Teszik ezt alázattal, meditatív módon és végtelen precizitással. Boros munkáit már korábbról ismertem, becsültem, viszont Dévényiét csak tegnap láthattam élőben először. Számomra igazi meglepetés és felfedezés közös tárlatuk. Valami, amit meg kell ismételni, hogy még hangosabban szóljon.

Kozák Csaba írása, elhangzott Boros Tamás és Dévényi János Elementáris geometria című kiállításának a megnyitóján a Múzeum Hotel Galériában

Az Új művészet cikke a kiállításról itt olvasható