Fejesné Kerék Ilona és Eszlinger Melinda kiállítása

Fejes Ferencné sz. Kerék Ilona

„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét, Áldjad én lelkem
az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről”

Tisztelt gyülekezet! Tisztelt kiállítás megnyitó közönség! Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!Szeretettel köszöntök mindenkit a 103. zsoltár soraival, amelynek első része a Kálvin terem bejárata felett, jelmondatként is olvasható.Tisztelettel köszöntöm „ Soli Deo Gloria „ című kiállításának ünnepélyes megnyitása alkalmából özv. Fejes Ferencné Kerék Ilonát, és tisztelettel köszöntöm kedves unokáját, Eszlinger Melindát. A nagymama, Ilonka néni, és az unoka, Melinda számára ez a kivételes alkalom egyszerre családi esemény, és közösségi megemlékezés. Nemzedéken átívelő szeretet kapcsolatban vannak most itt jelen, és vállalják egymással a kiállítás szellemi közösségét. Nagy öröm számomra, hogy ez a tárlat, amelynek tervei már régóta szövődtek Ilonka néni gondolataiban, most íme megvalósul. Számomra megtisztelő feladat, hogy engem kértek fel kiállításuk megrendezésére és megnyitására. Néhány nappal ezelőtt, egy régi megsárgult fotó került a szemem elé, kedves ismerős arcok a 70-es évek elejéről.A képen konfirmációs fogadalmat tett fiatalok állnak két sorban, a Kálvin terem lépcsőjén. Az első sorban gyönyörű fehér ruhába öltözött mosolygós leányok, kezükben egy szál fehér virágot tartanak, a tisztaság örök szimbólumát. Mögöttük a lépcsőn sötét öltönyben, és nyakkendőben a fiúk sorakoznak szép rendben.DSC_0079 A fotó középtengelyében a gyülekezet egykori lelkipásztora Merétey Sándor áll, közvetlenül mellette egyenes derékkal Fejes Ferenc, a gyülekezet gondnoka. A két férfit, több évtizedes barátság, hitbeli meggyőződés és a református egyházért végzett szolgálat kötötte össze. Abban az időben a templomba járó vallásos embereket megkülönböztették, üldözték, megalázták. Ők a megpróbáltatásokat Istenbe vetett hittel, a jövő nemzedéke érdekében szent meggyőződéssel vállalták. Merétey Sándor és Fejes Ferenc, mint a gyülekezet tartó oszlopai állnak egymás mellett. A képet átlengi az időtlenség szelleme, amely nem csupán egy eltűnő pillanatot rögzít, hanem több mint négy évtizedes, történelmi távlatba illő korszakot határoz meg. A 70-es évek a lelki-építkezés ideje volt, fontosnak tartották a fiatalok evangelizálását, a gyülekezet tagjainak összetartását. Később, amint erre remény és lehetőség adódott, új nagy befogadó képességű fatornyos templomot építettek. Az ő fegyelmezett kitartó munkájuk alapozta meg egyházközségünk jelenlegi adottságait. Egyre nagyobb bizonyossággal mondhatjuk ki, hogy az ő áldozatvállalásuk nélkül, mindez nem történt volna meg. Vannak emberek, akiket haláluk után csendben elfelejtenek, de Fejes Ferenc derűs kiegyensúlyozott egyéniségének kisugárzása ma is elevenen él emlékeimben. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontosnak tartottam felidézni Ilonka néni férjének, Feri bácsinak az emlékét, mert e nélkül nem érthetőek meg mindazok a körülmények, amelyek döntő mértékben meghatározóak voltak életükben. Fiatal korukban megkötött házasságuk után az élet sűrűjében találták magukat. Egymás mellett vállalt örök hűségük, példás családi életük, gyermekeik lelkiismeretes felnevelése, -Istenbe vetett hit nélkül, a szeretet mindennapi megélése nélkül- elképzelhetetlen lett volna. Szerény körülmények között éltek, tisztességre és becsületre nevelték lányaikat. Ahogy mondani szokták a nehézségek elviseléséhez a jó Isten adott hitet és erőt a számukra. Ilonka néni kezdettől fogva aktívan bekapcsolódott Budakeszi református gyülekezetének életébe, imádságaival és tettekkel segítve egyházközségünk életét. Márta, és Piroska, leányai évtizedekkel ezelőtt férjhez mentek, családot alapítottak. Ilonka néninek öt unokája van, ebből négy fiú egy leány. A Fejes család megbecsülésnek, köztiszteletnek örvend Budakeszin. Ilonka néni, már gyermekkora óta szívesen rajzol, és fest. Amikor ideje engedte, önképzéssel, és különböző tanfolyamokon sajátította el az akvarell- és az olajfestés technikáját. Ez a tevékenység mindig remek kikapcsolódást nyújtott a számára. Az utóbbi években, különösen Feri bácsi halála után magára maradt, szervezetét betegség támadta meg, súlyos operáción esett át, válságos lelki állapotba került.A megpróbáltatásokból az akvarellfestés öröme nyújtott menedéket a számára. Az alkotás eltereli a figyelmét a bajokról, a fájdalomról, és alkalmat ad gondolatainak és fantáziájának szabad szárnyalására. Egy – egy megfestendő kép kiválasztása izgalmas élmény a számára, és azt az érzést is megadja, mintha ott a helyszínen készítené el munkáját. Így járja be lélekben azokat a szépséges távoli tájakat, amelyekre nem juthatott el. A festés, a kép elkészítése azonban bőségesen kárpótolja őt ebben.DSC_0088 Színes akvarelljei összefoglaló szemléletű munkák, amelyek a legfontosabb dolgokat emelik ki. Ilonka néni pontosan érzi, és tudja, hogy mi az, ami valóban lényeges a számára. A bibliából vett jelenetekből egész rajzsorozatot készített. Több önálló kiállítása is volt már unokájával együtt. 2003-ban szülőfalujában Pátyon, a Közösségi Házban rendezték meg első kiállítását, majd a következő évben Budakeszin, a Művelődési Házban volt egyéni kiállítása. 2005-ben Budakeszi álmodik, című csoportos kiállításon szerepelt alkotásaival. 2006-ban nyolc évvel ezelőtt, itt a Kálvin teremben rendezték meg legutóbbi reprezentatív kiállításukat. A Fejes családban ezt biztosan állíthatjuk, benne van a tehetség, a művészet szeretete, mindezt képzőművészeti alkotásaival bizonyítja Ilonka néni unokája, Eszlinger Melinda. Bemutatkozó levelében így fogalmaz: „Gyermekkorom óta rajzolok, Isten ajándékának tekintem a kézügyességemet. Az első kiállításomra 11 éves koromban került sor, akkor rajzoltam első portréimat is. Új voltam az iskolában és a számítástechnika tanárom az aulában kiállított önarcképem alapján rám ismert. Voltak rövidebb hosszabb szünetek, de a mai napig festek, rajzolok. 2002.-ben felvették a Herendi Porcelánmanufaktúra Szakiskolájába, ahol porcelánfestőnek tanult, majd másfél évet dolgozott a szakmában. Munkahelyének megszűnése után, élelmiszer és vegyi áru eladói végzettséget szerzett. Jelenleg, egy Népművészeti boltban dolgozik. Szívesen használja a különböző grafikai, és festői technikákat, önképzéssel fejleszti tudását, gyarapítja ismereteit. Rajzai festményei a tanulmányok elmélyült igényével készültek, tehetségét határozott vonalvezetését, megfigyelő képességét külön is szeretném kiemelni.DSC_0106 Műveiben a természet iránti szeretet és egy meghatározó keresztény értékrend rajzolódik ki. Eszlinger Melinda festményei és grafikái a képek alatt feltüntetett áron megvásárolhatóak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim! Ez a tárlat a bemutatkozás lehetősége mellett karitatív, ajándékozási szándékból született meg. Ilonka néni a kiállított munkáit felajánlja a gyülekezet tagjai, és a jelen lévő vendégek számára ingyenesen ajándékba. Akinek megtetszik bármelyik képe, kérem, jelezze Ilonka néninek a kép sorszámát, vagy írja be a vendégkönyvbe a a kép számát, a saját nevét, és az elérhetőségét. A festményt a kiállítás zárása után november 23-án vasárnap istentisztelet után, 11órakor ajándékba megkapja.DSC_0123 Ilonka néni akkor lenne a legboldogabb, ha minden képe jó gazdára találna, kérem, segítsük őt ebben. A festmények az ismerősök és barátok kezébe kerülve elnyerik méltó helyüket. Hiszem, hogy amíg a kép a szemünk előtt van, nem felejtjük el az alkotóját sem. Kérem fogadják szeretettel a kiállítást! Kívánok Ilonka néninek és Melindának, további jó egészséget, sikerekben gazdag alkotómunkát, és még sok szép kiállítást. Isten áldja meg önöket és az egész családot.„ Soli Deo Gloria” „Egyedül Istené a dicsőség”. Kérem, engedjék meg, hogy egy-egy csokor virággal köszöntsem a kiállító művészeket. Dévényi János Budakeszi, Kálvin terem 2014 11. 2