Nagy Imola Az élet csodaszép c. kiállítása

Meghi´vo´Nagy Imola verse:

“Az élet csodaszép

 

Ragadj meg minden apró napsugarat!

Légy vidám és boldog!

Engedd el magad!

Szabadulj fel!

Élvezd az életet, merd jól érezni magad!

Ne omolj össze, ne legyenek rossz gondolataid,

ne legyenek félelmeid!!!

Az élet szép, csak meg kell látni, észre kell venni.

Bízz magadban,

bízz abban hogy jól fogod érezni magad!

Hisz minden rendben van..

az élet csodaszép…. vedd már észre!!!”

10337357_10202161221892682_1989900275_o

Régi vágyam egy olyan kiállítás megnyitó, ahol csak három szót kell mondani, mert a képek magukért beszélnek… és ez a három szó:  „A kiállítást megnyitom!” Ez a kiállítás nagyon közel áll ehhez az ideális állapothoz, mégis most több szót fogok mondani, (mert nem tudom megállni és mert nehogy bennem maradjon) …hogy érezzék azt, amit én érzek a képek láttán. A festészet meghatározása a lexikon szerint: …színezőanyagnak, festéknek ecsettel vagy más alkalmas eszközzel valamilyen sima  felületre, papírra, vászonra, falra stb. való felvitelén alapul. Színek és vonalak révén teremt művészi formarendet. A közfelfogásban a legfontosabb művészeti ágak egyike… …ebből a meghatározásból csak az ember hiányzik, aki fest és alkot… …aki történetesen most Nagy Imola. Az-az Imola, aki álmait, vágyait veti papírra, amiről nehéz beszélnie, aki saját bevallása szerint mintegy önvallomásoknak tekinti képeit… ezáltal képei olyanok mint önmaga… színesek, vidámak, szomorúak, nőiesek, örvénylőek, felszabadultak, elgondolkodtatóak, kuszák, néhol bújós macska, néhol egy angyalszárnyú igéző női akt, néha vágy és varázslat, néha egy fán elrejtőző magányos ember, sokfélék… kibogozhatatlanok, megfejthetetlenek, titokzatosak, mint maga a nagybetűs NŐ ( az Imola ) és persze ezzel együtt néha úgy érzi  az ember, mintha egy mese illusztrációit nézné és ez a mese maga az ÉLET (ez is csupa nagybetűvel) 10340596_10202161221852681_867887328_o…amilyennek Imola látja, illetve láttatja velünk… (absztrakt, nonfiguratív szürrealista álom?!) …de(!) ha figyelmesen nézzük a képeit, akkor azt vesszük észre, hogy egy sokszor visszatérő elem van a képein… és ez a fa! (erdő közepén, életre kelve, flora, fenn a hegyen, a régi szőlős…stb) …és mint tudjuk, a fa az élet szimbóluma. (Nem véletlen nevezték “életfának”.) Lelki fejlődésünk folyamatát és lényegét is magában rejti. A fa lombkoronája jelképezi a  szellemi szférát, a fejlődési törekvéseket, akaratot, az intellektust. A fa törzse a gyakorlati, hétköznapi életünket és érzelmeinket. A fa gyökere pedig az ösztönszférát, a szexualitást, a tudattalanunkat… A faábrázolásokban horizontális és vertikális irányban is megjelenik a múlt, a jelen és a jövő képe. A rajzoló múlthoz, jelenhez, jövőhöz való hozzáállását mutatja…10337257_10202161222212690_1225418326_o …és ha ezeket mind tudjuk, akkor azt láthatjuk, hogy Imola fái mind szépek, élők, virágzó lombkoronájúak, a talajon állnak, kifejlett gyökérzettel rendelkeznek, gyönyörű színekben pompáznak…és mi akik a képeket nézzük, megtudhatjuk, hogy az élet szép, néha van okunk mosolyogni ..is… és csak abban reménykedhetünk, hogy Imola kedve a festészet iránt töretlen marad és még sok hasonló izgalmas képpel ajándékoz meg minket…ezzel késztetve minket mosolygásra.
„A festőnek egyszerű a dolga. Azt a képet kell megfestenie, amit majd látni fognak.”
Paul Valéry

A kiállítást megnyitotta: Dávid Attila Norbert ötvösművész