Nagy Imre Gyula: A kör geometriája

Sikeresen megnyílt, Nagy Imre Gyula festőművész  kiállítása a  Museum Hotel Galériában. A tárlat képanyaga az elmúlt két év korszakát mutatja be, több képe éppen erre a kiállításra készült.A megjelenteket Mányainé Czinder Márta köszöntötte aki több mint 7 éve szervezi a galéria kiállításait.A tárlat zenei közreműködője Melis Kinga /zongora/  és Dévényi-Győrffy Imola /hegedű/ volt.Nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra, hogy a kiállítás megnyitó beszédét én tarthattam meg.Nagy Imre Gyula a legutóbbi Tavaszi Tárlatunk meghívott vendégművésze volt. 

Nagy Imre Gyula A kör geometriája című kiállítása elé. Írta : Dévényi János Tisztelt megnyitó közönség! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Kivételes alkalom és nagyszerű lehetőség aminek most mindannyian részesei lehetünk, amikor a festőművész hosszú és fáradságos műtermi munka után megküzdve anyaggal szellemmel és egyéb körülményekkel, reflektorfénybe helyezi alkotásait. Mindaz ami ezen a tárlaton most elénk tárul, egy következetes és küzdelmes művészi életpálya legújabb eredményeinek teljes summázata. A látható formák és színek együtteséből feltárul előttünk a körökből, körszeletekből és ezek metszéseiből építkező sűrített festői világ. Egy olyan motívumrendszer és komponálási mód, amely mással össze nem téveszthető egyéni stílust képvisel a kortárs magyar geometrikus művészetben. Nagy Imre Gyula művészet iránti rajongása, tehetsége és elkötelezettsége már egészen fiatal korában megnyilvánult. Megragadta őt a művészet csodálatos kifejező ereje és az a művészi teremtő képesség, amelynek révén valódi remekművek születnek. Lehetőségei szerint különböző rajziskolákban és művészeti körökben szerzett elméleti alapokat és gyakorlati ismereteket. Tanulmányozta a múzeumok remekműveit, megismerte a modern művészet kiemelkedő eredményeit, és céltudatosan fejlesztette művészi képességeit. Mestere volt a legendás hírű rajztanár Fischer Ernő festőművész, rajzi tanulmányainak elmélyítésében pedig fontos szerepe volt a realista köztéri szobrászat jeles képviselőjének Tóth Béla szobrászművésznek, és művészi szemléletének kialakítását Butak András grafikusművész útmutatásai segítették. A kilencvenes évek elejétől már professzionális művészként tagja lesz a / MAOE-nak/ Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, belép a Magyar Festők Társaságába, és alapító tagja, majd később elnöke az 1998-ban létrejött Újpesti Művészek Társaságának. Ebben az időszakban szervezője volt az újpesti tárlatoknak, és mind a mai napig számos kiállítás megrendezésében létrehozásában aktív szerepet vállal.

2016-ban először az Újpesti Galériában, majd fél év múlva a Klebelsberg Kultúrkúriában megszervezte a -Megszerkesztett valóság I. majd bővített névsorral, a Megszerkesztett valóság II.- című nagy sikerű tárlatot, amelyre a geometrikus kortárs művészek képviselői kaptak meghívást. A kiállítók között Aknay János, Deim Pál, Fajó János, Konok Tamás, Kossuth díjas művészek társaságában sok más kitűnő kortárs festő mellett magam is részese voltam e kiállításoknak. 2002-től tagja a Kapos Art Egyesületnek, később tagja lesz a Képző és Iparművészek Szövetségének. A geometria a történelem előtti időktől napjainkig beépült az emberiség kultúrájába, a csillagászat a matematika az építészet és a képzőművészet történetébe. A geometria a világ értelmezésének és a tér-idő felfogásunknak legfontosabb tudományos eszköze, amelynek segítségével helyünk a világban meghatározható és a valóság mind jobban megismerhető. A huszadik századi avantgarde művészetet Kazimir Malevics és Piet Mondrian alkotásai nélkül ma már el sem tudnánk képzelni, hiszen ők voltak azok, akik az elvonatkoztatásban a legmesszebbre jutottak és elméleti alapvetéseik mind a mai napig érvényesek. Életművüket és alkotásaikat újító szellem, és az ábrázolás ámulatba ejtő bátorsága jellemzi. A világhírű magyar művészek többsége a geometrikus szemlélet jegyében maradandót alkotott. Ezt nevezhetjük akár hungarikumnak is, mert Moholy Nagy László, Kassák Lajos és Viktor Vasarely művészetét ma már az egész világon elismerik és nagyra becsülik. Az előzményekhez tartozik, a Bauhaus néven ismert művészeti iskola tevékenysége, amely ötvözte az építészet a formatervezés és a képzőművészet legújabb eredményeit. A 21. századi harmadik technikai forradalom által létrejött posztmodern világban a vizuális kommunikációnak és a modern művészet-tudomány alkalmazott eredményeinek óriási jelentősége van mai társadalmunk életében. Az ezredforduló utáni évek fokozatosan megérlelték Nagy Imre Gyulában a belső változás igényét, és alkotásaival egyre inkább a konstruktív geometrikus művészet vonzáskörébe került.

A különböző egyenessel határolt elemek művészi feldolgozása után az ellipszis és kör mint kifejezési forma érdeklődésének középpontjába került. A kör nem más mint a nap szimbóluma. A nap a világmindenséget, az isteni tökéletességet a téren és időn túlmutató megtartást és az örök életet jelképezi. Tisztelt közönség! Nagy Imre Gyula a Museum Galéria nyitott fogadóterében helyezte el a Kompozíció körre Motívumpárok I. című munkáját amely méltó nyitánya e kiállításnak. A két egymással szembefordított kettős körszelet függőleges eltolásával keletkezett kompozícióban a színek és a formák egymástól kontrasztosan eltérő variációban jelennek meg. A feketén és fehéren megismételt főmotívum különös jelentőséget ad munkájának, hiszen különböző elrendezésben ezt több képén is felfedezhetjük. Érdemes alaposan megfigyelni ezt a az egymásba metsződő kettős domborulatú lekerekített töredék formát, amely a másik oldalról függőlegesen van elmetszve. Festészetének jelenlegi periódusában úgy tűnik, hogy meghatározó jelentőségű emblematikus alapformának tekinthetjük. Ady Endre egyik versében írja „minden egész eltörött”. Nagy Imre Gyula most részlet motívumokból építkezik és addig forgatja, színezi, ragasztja és applikálja a formákat, amíg újra fel nem idézi bennünk a teljességet az egészet az eredendőt. Színvilágára jellemző a mértéktartó visszafogottság, kedveli a szürke és a sárga tört árnyalatait, más esetben viszont a fekete fehér drámai kontrasztját használja fel képeiben. A kiállított művek többsége eltér a két dimenziós jellegtől és a MADI irányzathoz kapcsolódva a konstruáló tárgyalkotás szellemében készült reliefnek nevezhető. A műhelymunkához tehát hozzá tartozik a falemez fűrészelése, csiszolása, illesztése, ragasztása, festése és a merevítés kialakítása. A képek a különböző elemek játékos variációjaként szemlélhetőek, amelyek eltérő hangsúlyokkal meghatározott szín és formarend szerint tagolódnak. Érdekli őt a rész-egész arányrendje, az állandóság és a változás összefüggése. A galéria belső terében látható a Kompozíció csúsztatott félkörökkel című képe, amelyen a főmotívum két színvariációban bal oldalra került, míg átfordítva jobb oldalon hangsúlyos fekete sziluettként jelenik meg. A képek többsége két részre osztható, azaz duális felépítésű tükrözött formarendre épül. Az alkotások a következő fogalmakkal jellemezhetőek: aranymetszés, ritmus, tisztaság, áttekinthetőség, aszimmetria, rend, harmónia, lehatároltság. Ahogy Maurice Ravel Bolero című zenekari műve néhány hangsor felhasználásával és egyre nagyobb zenekari kísérettel a hangerő fokozásával a teljes extázisig erősíti fel a hangzást, Nagy Imre Gyula a képzőművészet formanyelvén a képsorozatokkal ugyanerre tesz sikeres kísérletet. Jellemzően félkörökből és csonkolt körmetszetekből alakítja tárgykollázsait, amelyek a fény-árnyék következtében plasztikus hatásúak.

A geometrikus komponálás alkalmas a forma kiemelésére, az elvont törvényszerűségek festői megjelenítésére, miközben átlátható és tiszta szerkezeti rendet teremt. A kiállítás meghívójára került a Körök és félkörök című festménye amely a tagolás végtelen egyszerűségével ragadja meg a nézőt. Az Összetartozás és szétválás című vászonra festett akril képe a minimal art programját is felvállalva „a legkevesebbel a legtöbbet ” kifejező szándék ragyogó példája. Az egymással szemben elcsúsztatott körszeletek között feszültséget és ugyanakkor egyensúlyt is képes teremteni. A két forma mágnesként vonzza egymást a középső csíkok egymáshoz tapadnak a színek dinamikusan erősítik egymást. Nem utolsó sorban szeretném felhívni a figyelmet a Kör relief I. című festményére amely az univerzum felé nyitja meg képzeletünket hiszen a nap és hold alakzatait sajátos összevont együttállásban szemlélhetjük. Bal oldalon a nap sárga színeinek különböző árnyalatai jelennek meg, jobb oldalon pedig egy kivágott narancs színű körszeletet látunk amelyek megnyugtató, összeségében ezoterikus hatást keltenek. Nagy Imre Gyula képei szervesen illeszkednek a magyar geometrikus művészet fővonalába, egyéni hangvételük az újdonság erejével hat a nézőre. Művészi munkájához jó egészséget, pályafutásához további sok sikert kívánok! Elhangzott, 2019. szeptember 9-én Budapesten, a Museum Hotel Galéria megnyitóján. Dévényi János