Radikális geometria Serényi H . Zsigmond és Dévényi János festőművészek kiállítása


Szakolczay Lajos  megnyitó beszéde: Radikális geometria Serényi H. Zsigmond és Dévényi János kiállítása a Vármező Galériában Mit takar a tárlat címe? Gondolom, az Idegen szavak és kifejezése szótára szerint inkább az első – „gyökeres, mélyreható” –, vagy a második – „alapos, végleges megoldásra törekvő, erélyes” – értelmezés az érvényes. Netán a mértani vonalhálóba rejtett szépség radikalizmusáról van szó? A rendteremtő, csöndes robajlásában is valaminő békét sugalló forradalmi lendület – távol-e az avantgárd? – által ábrázolt világról? Erről is, arról is. De még inkább a különböző változásokon keresztül menő személyiségek kiteljesedéséről. Ahogyan a figuralitás, az alakrajz mellett is dívó kisebb-nagyobb absztrakció – váltással! – tudatosan fegyelmezett, a színeket és a vonalakat mint létösszefüggéseket egy sajátságos világhálóvá formáló alakzattá áll össze. Ha eme különleges, mindenképp drámaian feszített összegzésnek vannak lényegjegyei, akkor jól fölfedezhető az egyéniségek arculata. Mert a geometria attól geometria – esetünkben a világot és történéseit, valamint a személyiség értelmi s érzelmi zajlásait mederbe terelő irányzat (mondhatnám, jókedv) –, hogy szélesre nyílik az olló. S ebben a határtalanságban mindenik esztétikumra törekvő mű (önkifejezési próba) érvényes. Csak sugallnia kell a tömörségében is frappáns világmagyarázatot. Összefogottan, elegánsan, a mértani rendezettségbe színdinamikát és erőt lopva. Ami, több minden mellett, szerkezeti tisztaságot is jelent. A jellé – jelképpé – váló gondolat magasabbrendűségét a káosszal szemben. Természetesen nem az ábrázoló technika lefokozásáról van itt szó, sokkal inkább a csendben (egyszerűségben) leledző robbanásról. A térháló, színháló egyszerűsége – tömörsége – ellenére a kompozícióban megbúvó s onnan szertesugárzó dinamikáról.

A nyugvó, statikusnak is mondható „mozgást” szétfeszítő tektonika erejéről. Amíg Dévényi János műveinek világát a mértani alakzatokba tömörített színfoltok gazdagsága jelenti, Serényi H. Zsigmond a kis feketével „megtámasztott” fehér és szürke redők (vonalak) – értelmezés-formák – végtelenre redukált s épp ezért egyetemes hálójában hisz. Az emlékezés-rétegek bátran kiléphetnek, ami a sugallatot illeti, a mértan hűvösségéből (Mementó – akril, vászon, 50×50 cm), s a gyászt éppúgy magukban hordozhatják, mint a szürke egységek melletti sűrűből a szellőssé váló nyitás formációit. Hihetetlen, hogy Serényi mi mindent tud kifejezni a téralakzatok és térformák – sokszor harmonikusnak tetsző, sőt zenei indíttatású – építkezésével. A legegyszerűbb formák kontrasztjától (Térforma – akr. v. 50×50 cm; Tér-kép – akr. falemez, 50×50 cm) a legbonyolultabb variációkig nyúló szerkezetben (Térben osztott forma – akr. v. 100×100 cm) ott a ritmus egyeduralma. Az egyik mű sajátja a sík mezőt megbolygató, csak az egymásba tartó legyezőszerű elemek (vonal és fonalpászmák) rendjéből észlelhető hangulati többlet mint konstruktív érzelemhatár. A másiké pedig – a már említett Térben osztott forma erre a legjobb példa – a töltekező bőségből eredő, noha illuzórikus súly. Itt ugyan az oldallapokat tekintve rácsosak a tömbszerű alakzatok (négyszögletű oszlopok, háromszög-hasábok), ám a formavívmány szinte tonnákat rejt. Mintha a mértani vonalak rendje, a légies kontúr ellenére, valaminő háromdimenziós testeket hozna létre. Eme vonalfókuszú rendezettségben a diagonális játék éppúgy szerepet játszik, mint a ringlispílszerű pörgés (Térfolyamatok – akr. v. 100×120 cm, illetve Térforma – akr. v. 100×100 cm). A visszafogott színvilág mélysége csak erősíti a gondolati-érzelmi kontrasztokat. S ami meglepő: a hol csendes, hol drámai vonalháló némelyikében, meghatározva a szerkezetet, föltűnik a Biblia jelkép-rendszerének egyik fontos eleme. Akár az Összefüggő folyamat (akr. v. 100×100 cm) égtájkeresztjét – végső forma –, akár az Object szerkezetek VII. (akr. falemez, 50×50) elfektetett, stilizált keresztjét vesszük (járulékos elem), kétség nem fér a művész vallomásos kitárulkozásához. Serényi H. Zsigmond elegáns fehéreivel és szürkéivel szemben Dévényi János mértani lélegzete tele van erős színekkel. Mintha a művész az organikus lét, a stilizált Éden és a természet-társadalom ágbogán függne. A napfény égető sárgája, a kifröccsent vér vöröse, a bozsgó fű zöldje, a tenger kékje és az éjszaka feketéje mind-mind olyan hangulati elem, amely nem csupán a kibeszélést szolgáló ecset véghetlen derűjére mutat – a szépség belső tűzből eredő formációira –, hanem a mitikus jelirány összetettségére is. Nem véletlen, hogy a festőművész geometriájának lételeme – egy kivételével mindenik művének főszereplője – a kör. Ha rápillantunk a Jelképtár egyik meghatározására – „A kör középpontja Istent, a teremtés kezdetét és végét jelképezi, maga a kör pedig a teremtett világot, mivel (úgymond) a kör a pont ideális kiterjedése” –, azonnal érezzük az akarva-akaratlan ilyenné formált, stilizált formájában a lét összefüggéseire választ adó önkifejezés szimbolikáját is. Az újrakezdés, a folyamatosság, a lekerekítettségben leledző végleges, tiszta forma mint szimbolikus üzenet ott van Dévényi minden művében. A szerkezet, illetve a benne lévő elemek egymáshoz viszonyított helyzete határozza meg, hogy ebben a geometrikus rejtezésben milyen bölcselmi súlyok adják egy-egy vászon vagy tábla valódi – a kompozíciók tisztaságával nem kevésbé a nézőkre ugyancsak ható – értékét. Az Analízis (akr. v. 60×60 cm) az összetartozás-szétbomlás, a Köríves kompozíció (akr. v. 100×120 cm) a dinamikus egymásba tapadás, a Szintézis (akr. v. 60×60 cm) a megalapozottságon nyugvó értelmi-érzelmi piramis (háromszög) példája. Szimbolikus telítettséggel. Az egymással szemben álló mértani elemekből (és színekből) kiszakított részelemek mindig kontrasztban állnak egymással. Az egyszerű tagolást, melyet a vertikális színrétegek egymásutánja jelképez (Felosztott kör – akr. préselt falemez, 90 cm átmérő), némelykor a bonyolultabb szerkezet követi (A kör felosztása; Körmetszés alapszínekre – mindkettő akr. préselt falemez, átmérő 70. ill. 71 cm). Az izzó fekete ebben a kollekcióban szépészeti kaland, sosem a félelem tükrözője. Szakolczay Lajos Sikeresen megnyílt a kiállításunk, mindenkinek köszönjük a részvételt és a gratulációt! Serényi H. Zsigmond és Dévényi János festőművészek Radikális geometria című kiállítása elé A Vármező Galéria Radikális geometria címmel megrendezett kiállításán Serényi H. Zsigmond Munkácsy-díjas és Dévényi János festőművészek személyében, a kortárs festészet két izgalmas és következetes pályát felmutató egyéniségei mutatkoznak be. A hasonló szellemi fogantatású művészeket nem csak az egymás iránt érzett tisztelet és megbecsülés kapcsolja össze, hanem sokkal inkább a geometrikus művészet tiszta szellemisége, és az egyetemes értékeket felmutató festészet következetes képviselete. Serényi H. Zsigmond művészete a síkfestészetből határozottan kilép a fény árnyék hatásokra épülő fonalakból és a faktúrák tagolásából építkező képalkotás felé. Tudatosan visszafogott színvilága elsősorban fehér és szürke leheletszerűen finom árnyalataival jeleníti meg kompozícióit, más esetben a fekete tónusok erőteljes kontrasztját alkalmazza műveiben. Minden alkotásán a felületből kiemelkedő fonalak különböző sűrűségű geometrikusan tagolt vízszintes felületeit fedezhetjük fel. Képeinek rejtett és konkrét formavilágát a kiérlelt belső ritmus és a világos tagolás foglalja teljes egységbe. Alkotásainak rétegzett vizuális értelmezését a néző belső fantáziája kelti életre. Kiállított művei egy teljességgel megélt életpálya összefoglaló alkotásai, a művészetbe vetett töretlen hitének vallomásai. Dévényi János festményei a színek és formák végletes letisztultságával és egyszerűségével ragadják meg a nézőt. Emblematikus tömörségű alkotásai belső értékrendjének és világlátásának következetes megnyilvánulásai. A színek a geometrikus alapformák olyan csoportosításban kerülnek vászonra amelyek életerőt, mozgást és harmóniát közvetítenek. Az alapformák és alapszínek használata, újból és ismét felveti képeiben a XXI. századi ember szellemi alapkérdéseit. Művei a kijelentő mondat tömörségével hatnak, és meditatív elmélyültséggel készülnek. Kiemelt jelentőséggel foglakozik a körök különböző kompozíciós variációival, és a kör alakú képek belső geometrikus tagolásával. A kiállítási tér két oldalán elhelyezett alkotások belső dialógusba lépnek egymással, alapvetően eltérő jellegükkel kifejezetten kontrasztba helyezik egymást, ezzel felerősítik a látogatók esztétikai élményét.

A Vármező Galéria Radikális geometria címmel megrendezett kiállításán Serényi H. Zsigmond Munkácsy-díjas és Dévényi János festőművészek személyében, a kortárs festészet két izgalmas és következetes pályát felmutató egyéniségei mutatkoznak be. A hasonló szellemi fogantatású művészeket nem csak az egymás iránt érzett tisztelet és megbecsülés kapcsolja össze, hanem sokkal inkább a geometrikus művészet tiszta szellemisége, és az egyetemes értékeket felmutató festészet következetes képviselete. 
Serényi H. Zsigmond művészete a síkfestészetéből határozottan kilép a fény árnyék hatásokra épülő fonalakból és a faktúrák tagolásából építkező képalkotás felé. Tudatosan visszafogott színvilága elsősorban fehér és szürke leheletszerűen finom árnyalataival jeleníti meg kompozícióit, más esetben a fekete tónusok erőteljes kontrasztját alkalmazza műveiben. Minden alkotásán a felületből kiemelkedő fonalak különböző sűrűségű geometrikusan tagolt vízszintes felületeit fedezhetjük fel. Képeinek rejtett és konkrét formavilágát a kiérlelt belső ritmus és a világos tagolás foglalja teljes egységbe. Alkotásainak rétegzett vizuális értelmezését a néző belső fantáziája kelti életre. Kiállított művei egy teljességgel megélt életpálya összefoglaló alkotásai, a művészetbe vetett töretlen hitének vallomásai. 
Dévényi János festményei a színek és formák végletes letisztultságával és egyszerűségével ragadják meg a nézőt. Emblematikus tömörségű alkotásai belső értékrendjének és világlátásának következetes megnyilvánulásai. A színek a geometrikus alapformák olyan csoportosításban kerülnek vászonra amelyek életerőt, mozgást és harmóniát közvetítenek. Az alapformák és alapszínek használata, újból és ismét felveti képeiben a XXI. századi ember szellemi alapkérdéseit. Művei a kijelentő mondat tömörségével hatnak, és meditatív elmélyültséggel készülnek. Kiemelt jelentőséggel foglakozik a körök különböző kompozíciós variációival, és a kör alakú képek belső geometrikus tagolásával.
A kiállítási tér két oldalán elhelyezett alkotások belső dialógusba lépnek egymással, alapvetően eltérő jellegükkel kontrasztba helyezik egymást, ezzel felerősítik a látogatók esztétikai élményét.

Magyar Nemzetben megjelent cikk a kiállításról