Somogyi Réka Zalai Károly „Aminek nincs ellentéte”

 

20120907 A 021A Somogyi Réka - Zalai Károly - Aminek nincs ellentéte 20120907„Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra” A zseniális magyar festőművész, Csontváry szép gondolatával, szeretettel köszöntök mindenkit, Somogyi Réka, és Zalai Károly „aminek nincs ellentéte” című kiállításának megnyitóján. Tisztelt Megnyitó közönség! Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Különös álomutazásra, hívnak bennünket Somogyi Réka, és Zalai Károly, művészházaspár festményei. A fantázia szárnyain repülve, színesre festett selyemvitorlákat, és ódon hangulatú festményeket látunk, melyek ablakot nyitnak számunkra szellemi kalandozásaikra. Feltárulnak előttünk lelkük titkos mélységei, szerelmük el nem mondott vallomásai. A két képzőművészt, a családi összetartozás kötelékein kívül, szellemi kulturális értékrendjük is összeköti. Mindketten önálló karakterű, szabadság szerető művész egyéniségek. Nem jártak festőiskolába, látásmódjukat megélt élettapasztalatuk, szorgalmas kitartó munkájuk alakította, formálta egyénivé. Somogyi Réka Budakeszin született, itt nőtt fel, és itt is él, leszámítva azt az öt esztendőt, amit Németországban töltött. Az ELTE BTK-ra német svéd szakra járt, majd ösztöndíjjal külföldre került. Ez sorsdöntő volt a számára, mert ott ismerkedett meg későbbi férjével, Zalai Károllyal, akitől Milán nevű gyermeke született. Németországban szállásadónője révén megismerte a selyemfestés technikáját, ami meghatározta további művészi pályafutását. Somogyi Réka képeiben saját érzései, gondolatai, lelki élményei kelnek életre, kivetítve mindazt, ami benne tapasztalatként leszűrődött. Műveiben egy olyan káprázatos mese világot tár elénk, amiben a különböző motívumok összekapcsolódnak, átszövik egymást, és a képolvasás egyéni ritmusában fejthetők fel. A selyem festmények írott és rajzolt részletei, a fő téma köré csoportosulnak, az formák elhelyezése, a színek látványa, szerves kompozícióban jelenik meg. Somogyi Réka dekoratív festőisége szemet gyönyörködtető, tele van rejtett üzenettel, és eredeti meglátással. Máshoz nem hasonlítható fantáziája kifogyhatatlan. Igazi őstehetség. Keze könnyedén rajzolja fel a különböző figurákat, tereket és formákat, megbirkózik az időbeliség egymást követő fázisaival, számára nincs megoldhatatlan feladat. Mielőtt munkához lát tanulmányokat végez, feltérképezi a témát, háttér információkat gyűjt. Minden érdekli, hiszen a részleteket, mint egy kirakós játékot a végén össze kell illesztenie, önálló képpé kell formálnia. A selyemfestő hisz a csodákban, a kijelentésekben, és napról napra meg is festi azokat. Minden nap keresi arcát a tükörben, de már lemondott róla, hogy megtalálja. Ha nem dolgozik, olvas, filmet néz, sétál, vagy sír. Sokat van egyedül. Csak az a biztos számára, ami már megtörtént. Komoly megérzései, sejtései vannak a világról, amelyeket megragadó képekben közvetít számunkra. Aki megnézi a képet, olvashatja a szöveget is.100_8504 Minden képéhez tartozik egy kis történet néhány gondolat, vagy idézet. A kép és a szöveg kiegészíti egymást, összetartozik, mint a levél színe és fonákja. Első könyvéhez mely ” Árapály tengermadár” címmel jelent meg, a selyem képekhez Károly írt meséket, történeteket, de a végét már Réka fejezte be. A következő könyvét az” Inkább ugrok egy hátra szaltót” már teljes egészében Somogyi Réka írta, szerkesztette és festette. Meghökkentő a cím, de ehhez is tartozik egy kis történet. Filmélmény, gondolat, érzés, lelki reakció, és festmény. Hoppá, hogy meg legyen a teljes fordulat, és a rugalmas földetérés. Az utóbbi két év festői termése, és lejegyzett krónikája ez a könyv. Jó együtt látni, jó kézbe venni, és olvasni. Élettörténet. A kiállítás mint egy óriás képregény Réka intellektuális szellemi életéről szól, minden érdekli, ami kultúra irodalom és művészet. Magunkat találjuk meg az általa festett útvesztőkben, labirintusokban, és megrémülünk, ha szembe találjuk magunkat rejtőzködő démonainkkal. A női lélek őszinte megnyilvánulásait láthatjuk, a felbontott tér és idő célkeresztjébe illesztve, álomszerű történetekbe sűrítve. A képek kiemelt részleteiből később formatervezett táskák lettek, és csillogó kerámiaképek. Somogyi Réka varázslatos színeivel meglepő formavilágával, semmilyen irányzatba nem sorolható. Korábbi képei mintha a mesék mítoszok világát idézték volna, későbbi kompozícióiban a szürreális megjelenítés érvényesül. Egyes képei a mai reklámok hangulatát, pop-art-os látványát idézik fel. Pl. Engem szeress, ne Marlynt: mondja Marylin. Festménye, melyben a hatvanas évek nő ideálját idézi meg, az erotika új hullámát indította el a hatvanas évek filmművészetében. Somogyi Réka érzékenyen reagál az őt ért vizuális művészeti hatásokra, képet fest a szecesszió jegyében Gustav Klimt emlékére, elvezet bennünket Tarkovszkij filmje nyomán a Sztalkeri szoba legbelső zugába, képet fest a nyerőgépről nagy piros napocskával, és labdázó lurkóval. Réka egyszer jégvirágot öntöz, máskor az ötvenes évek hangulatát idézi fel a kiállítás címadó képével: Beszáll a piros autóba, ahol taxik várakoznak szép sorban a városi lámpák erdeje alatt, jobboldalt tükörfeliratban a cím. „Aminek nincs ellentéte” Életérzést sugalló játékosan komoly képek ezek, és komolyan játékosak.Másolat - 100_8493 Zalai Károly festőművész, író, az ELTE jogi karán szerzett diplomát, majd vándorbotot vett a kezébe, Németországba költözött, ahol hosszabb időre munkát vállalt. Magánúton festészeti tanulmányokat folytatott, később újságíróként dolgozott Alkotásaival 1986 és 2001 között számos Németországi kiállításon szerepelt. Mintegy húszévi külföldi tartózkodás után, 2002 óta feleségével és gyermekével Budakeszin él. Festményeit, parafa dugó képeit, és vörösboros akvarelljeit, több önálló tárlaton bemutatta, könyvei jelentek meg. Zalai Károly festményei azt a rezignált lelki érzelmi állapotot tükrözik számomra, amikor reménytelenül és kifosztva végleg magunkra maradunk, és kívülállóként szemléljük mindazt, ami velünk történik. Ebben a kétségbeesett helyzetben nem segít rajtunk más, mint gyermeki önfeledt játékos kedvünk, és megmaradt humorérzékünk. Szerencsére Zalainak mindkettő bőségesen megadatott, ahogy munkáit sorra vesszük. Képei láttán, a világvégi hangulatban járjuk a kisvárosok zegzugos utcáit, ismeretlen idegenként, magányosan keressük az élet parányi jeleit, a fényt, amely az ablakon keresztül szűrődik ki. Zalai képein a házak szürreális táncot járnak, a falak dülöngélnek, az utak tetszés szerint befordulnak, az ablakok keresztet formálnak, az emberek pedig mintha önmaguk árnyékai lennének. Zárt öntörvényű világ ez, amely első látásra ridegnek tűnik, de szemünk lassan megszokja a derengő félhomályt, a háztetők összemosódnak, a csónakok távoli vizekre hívogatnak bennünket. Született szürrealista. Zalai Károly festményein alig történik valami, földöntúli csend van a képen, és mintha egy pillanatra leállna a szívverésünk is. Innen már csak befelé vezetnek az utak, a lelki mélységek felé, amit talán egy elemző intellektus, vagy a felébredés oldhat fel. Magunkba nézünk, a lélek kihalt tájaira látunk, a megfakult emlékekbe kapaszkodunk, és a végtelen várakozásban angyali üdvözletre várunk. Zalai Károly képein a perspektíva érvénytelen, alárendelt a képi gondolatnak, az egyéni elképzelésnek, a belső érzés közvetítésének. Nem akar senkinek sem megfelelni, csak a saját törvényeinek. Vállalja az önkifejezés teremtő misztériumát, járja az önképzés útját. Munkájában kitartó, és következetes. Átjárása van a festészet, és az irodalom berkei között, hol itt, hol ott találkozunk vele. A helyszín talán egy középkori város, egy elhagyott utca, a szereplő egy botladozó fekete ruhás alak, elnagyolt foltok az okker sárga falon, egy szék, vagy kettő. Ezen a tájon ideiglenesen itt tartózkodó átutazók vagyunk, akiket jó sorsuk idevetett. Senki sem vár ránk, nincsenek barátaink, a következő hajó indulására várunk. Szimbolikus megközelítésben, metaforikusan fogalmaz. Szétnézünk a tengerparton, látjuk a sárga fövenyt, a csíkos napernyőt, a tinta kék eget, és átsuhan rajtunk: Talán boldogok is lehetnénk, vagy talán azok vagyunk? Belső mosoly, nyugalom és béke. Témái között szerepel a város, a falu, az emberi arc, az álarc, és a víz. Műveiben a tárgyak jelképes üzenetet közvetítenek, az üres csónakok a felvont vitorlák a közös utazás, az összetartozás lehetőségét villantják fel, az üres székek a rajtuk ülő ember hiányát érzékeltetik, a létra a szellemi felemelkedést sugallja, az emberi alakok pedig, az árnyékvilág lecserélhető díszletei közé sorolódnak. Zalai Károly foglalkozik az elvont művészet kifejező eszközeivel, parafa dugókból tárgy kollázsokat, kompozíciókat készít, kihasználva a dugók sokféle színét, formáját és méretét. Műveinek másik csoportját vörösbor képeknek nevezi, amelyek jellemzően vörös színben tartott akvarellek, és különböző véletlenszerűen elrendezett fehérrel tagolt foltokból állnak össze, többségében absztrakt formában. Szólnom kell néhány szót Zalai Károly írói munkásságáról. Eddig négy könyve jelent Magyarországon. A „Végtelen végzet”, a „Huszonegy nagyapám története” a „Japán a kávéházból” és a „Túr Dö Fransz” című regénye. Amelyről azt írja: 1989-ben körbekerékpároztam Franciaországot. Azóta képzeletben újra és újra kerékpárra ülök.”Ebben a regényben írta meg felejthetetlen élményeit, úti tapasztalatait, művészetről vallott filozofikus gondolatait. Zalai Károly a toll és az ecset mestere, mindkét műfajban letette kézjegyét. Az ábrázoló művészet eszközeit és lehetőségeit felhasználva a szépséggel, és a mulandósággal szembesít bennünket. Fogadják szeretettel Somogyi Réka selyemfestő, és Zalai Károly festőművész kiállítását, további sok sikert, és jó egészséget kívánok alkotómunkájukhoz! A kiállítást tisztelettel megnyitom! 2012. 9. 7. Budakeszi Polgármesteri Hivatal