Vágvölgyi Attila VONALDALOK c. kiállítása

vonaldalok_meghivo_140407.indd vonaldalok_meghivo_140407.indd

Később talán felfedezzük sorsunkban az összekötő szálakat, az egymást keresztező vonalakat, és lehet hogy felmentjük magunkat, mindez nem is történhetett másként.

Tisztelt kiállítás megnyitó közönség! Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Szeretettel köszöntök mindenkit Vágvölgyi Attila VONALDALOK című kiállításának megnyitó ünnepségén, itt Tökön, a Pajta Galériában. A kiállításon bemutatott tusrajzokat szemlélve melyek markáns grafikai egyéniség képét vetítik elénk, összetett érzés és gondolat kerített hatalmába. Amikor valami elkezdődik a papíron, vagy az életünkben, de még nem tudjuk, miként folytatódik tovább, mindezt nyugtalansággal vegyes érzésekkel éljük át. Ezt a különös hangulatot mindannyian tapasztaljuk, ami csak akkor múlik el végleg, amikor az idő múlásával minden részlet a helyére kerül, hogy átadja helyét a megelégedettségnek és az örömnek. Vágvölgyi Attila a fehér papíron lendületes vonalat húz önmaga és a világ köré, mert nála mindig ezzel a határozott mozdulattal kezdődik a mű megalkotása, és utána jönnek a precízen kidolgozott részletek, a türelmes aprómunka. A grafikáiban, a pont, a vonal, és a folt, különböző kompozíciós megoldásokban főszerepet játszik. A falakon látható grafikák, az elmúlt évek legszebb alkotásait mutatják be. Egyik vele készített interjúban felidézi gyermekkori emlékeit.A beszéd ” Édesanyám rajzolt egy kockát, akkorát, mint egy mokkacukor, vonalakkal ábrázolva. Emlékszem a szürke grafit nyomára. Engem lenyűgözött az, hogy síkban, néhány vonallal hogyan lehet a képet megjeleníteni, ahogyan adott nézőpontból egy kocka élei látszanak a térben.” És ebben az összefüggésben már –in medias res -minden a vonalakról és a kifejezésről szól, mert Attila ebben a közegben érzi otthon magát, szabadon engedve fantáziáját és gondolatait. A papíron megjelenő vonalak önálló életre kelnek, struktúrák, formák és alakzatok fonódnak egymásba látomásos képpé sűrítve belső érzéseit, lelki rezdüléseit, melyeket a vonalak hullámzása kapcsol össze szeszélyes indákkal övezve. Ebben a televényben nem tudjuk pontosan, hogy hol vagyunk, kívül-e vagy belül és nem tudjuk hová tartozunk, és nem tudjuk, hogy mire számíthatunk. Félelmetes és szorongásokkal teli világ képe rajzolódik elénk. A vonalakból szőtt látomások a lélek belső lecsupaszított tájain felfedező utazásra hívják a néző tekintetét. A ritmikusan felépített kompozíciókat átszövi a szabad képzettársítások laza szövedéke mely egymás mellé, rendeli mindazt, ami a gyermekkori mesék és mítoszok rétegeiből megmaradt, és rárakódik mindaz, ami az iskolai tanulmányok során megélt képi tapasztalatokból felszínre kerül. Az alapélmény, Ady Endre egyik szép versének sorát idézve, hogy minden egész eltörött. Minden egész eltörött, a részletek összekuszálódtak, már semmi sincs igazán a helyén, semmi sem az, aminek mutatja magát. A töredékekből mint valami kirakós játékból feldereng a harmónia érzésének emléke, és a különös elemekből mégis átélhetővé válik az egyszer volt aranykori élet teljessége. Vágvölgyi Attila írja alkotói munkájáról Attilával„A rajzolás számomra a szemlélődés, a világgal való harmóniába kerülés része, tisztelgés az Élet előtt. Mint amikor az ember ül egy hegytetőn, érezve bőrén a felhők hűvösét, érezve az időtlen Nyugalmat. A világ összhangja ragad meg, mely többnyire eredendően adott, illetve ritkán az ember által is létrehozható.” A rajzolás Vágvölgyi Attila számára, nem egyszerűen szabadidős tevékenység, hanem az önkifejezés nagyszerű lehetősége, a csodák birodalma, a feltöltődés egyik módja, a kiegyensúlyozottság a nyugalom helyreállításnak eszköze. Nem a valóság természethű megjelenítése foglalkoztatja, inkább az elvont átalakított organikus világ fantasztikus elemeit fedezhetjük fel rajzaiban. Ez már a 21 századot megélt ember döbbenetes látványvilága, a génmódosított növények korszaka, a társadalomból kiszakított ember végletesen fenyegetett lét élményének tükröződése. Grafikáiban a világra rácsodálkozó művész érzékeny vonalait látom, a metaforák nyelvén megfogalmazott képzeletvilág szürreális álomképeként értelmezve. /Csiga háton/ Nála a mikro- és a makrokozmosz motívumai átszövik egymást, pontosabban egyikből következik a másik, a vizualitás dialektikus törvényei szerint. A papíron megjelenő fekete vonalak esetenként a groteszk humor nyelvén szólalnak meg, máskor önirónikus reflexiókká válnak. / Önarckép, Fej / Egyes lapokon a térbeli alakzatok fenyegető látomásokká alakulnak, vagy éppen cseppfolyóssá válik minden, mint Salvador Dali Elfolyó idő című képén. Érdekli őt M. C. Escher grafikáinak geometrikus formavilága, térbeli struktúrái, és lenyűgözi őt Leonardo könnyedsége. Mai zaklatott kaotikusnak tűnő világunkban harmóniát álmodni nem könnyű vállalkozás, Vágvölgyi Attila nem éri be kevesebbel, a teljességre vágyik. A tengeri kagyló zúgását meghallani ebben a zajos világban szinte lehetetlen, de egyik grafikájának nőalakja mégis erre tesz kísérletet. Fülét a kagylóra hajtva a belső hangot, a nyugalom frekvenciáját szeretné meghallani./ A Tenger hangja/ A rajzokon azonban minden megtörténhet, a fantáziában minden lehetséges, hiszen ez adja a művészi szabadság és a teljesség alapélményét.Beszélgetés A vonalak életre kelnek, a formák letisztulnak és térbe rendeződnek, kompozíciós rendbe kerülnek egymással. /Három grácia, Tollak ölelése / Vágvölgyi Attila megteheti hogy csak azzal foglakozik ami valóban érdekli őt, az általa feleslegesnek ítélt részleteket nemes egyszerűséggel elhagyja. A különböző halmazokat, képleteket, és szerkezeteket a szeszélyesen tekergő vonalak indái foglalják egységbe. Az érzékelt részletek megtévesztően hasonlítanak valamire, vagy talán azonosak önmagukkal. A perspektívát szükség esetén a kifejezés érdekében alkalmazza, egyébként nem követi a hagyományos kompozíciós elveket. Tisztelt hölgyeim és Uraim! A bőrünkön nyomást és hőt érzékelünk, az egyensúly szerve a fülünkben van, a helyzetünket a gyomorban, az érzelmeket a szívben, érzékeljük. Életünk folyamán zsigeri érzések kísérnek bennünket, ezek határozzák meg alapélményeinket. Vágvölgyi Attila türelmesen szerkesztett vonalaiban megszenvedi a saját igazságát, kifejezésmódja őszinte, és hiteles, érzelmekkel telített. Eszembe jut József Attila Reménytelenül című verse, ahol a költő megfogalmazza a szív kozmikus magányát. „A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik nézik a csillagok Vágvölgyi Attila első kiállításának címe, Vonalak tánca, amely 2012-ben Budakeszin a Polgármesteri Hivatalban volt látható. Második kiállításának címe Belső utak, amelyet Kisújszálláson a Kumánia Hotelben rendeztek meg. Harmadik önálló kiállításának bemutatására, Géczy Olga és David Aurell művészetpártoló tevékenységének köszönhetően, itt Tökön, a Pajta Galériában kapott lehetőséget. Attila vállalja önmagát, nem akar senkinek sem megfelelni, belső igényei saját elvárásai vezetik munkájában.Virág átadása Magasra tette a mércét, másokkal szemben elnéző, önmagával szemben következetes. Különböző formákból, kacskaringós vonalakból szőtt lírai vallomásaiban a társára talált ember őszinte kitárulkozását, az örök és igaz szerelem utáni vágyát vélem felfedezni. Visszatérő témája az érzéki világ ábrázolása, amely több képén is felfedezhető. / Hálóban, Ciprusfa tündére/ Nem rajziskolában pallérozta látásmódját, hanem szüleitől örökölt hivatástudattal és tehetséggel talált rá természetes kifejezésmódjára. A grafikáit látva, örömet és megnyugvást találok munkájában, és hiszem, hogy meditatív rajzait szemlélve mások is megtalálhatják benne ugyanezt. Kérem fogadják szeretettel Vágvölgyi Attila kiállítását! Tisztelettel gratulálok munkáihoz, és további sikeres művészi pályafutást, és jó egészséget, kívánok! Köszönöm a figyelmet.

Dévényi János, elhangzott: 2014. 4. 26-án Tök, Pajta Galéria