Vágvölgyi Attila VONALAK TÁNCA

Megnyitóbeszéd
2012. június 29., Budakeszi

Tisztelt Művészetet Szerető Közönség, Tisztelt Polgármester Asszony, Tisztelt Keszi-Art Egyesület, Hölgyeim és Uraim! Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy itt lehetek Budakeszin, és részt vehetek ennek a kiállításnak a megnyitóján. A körülöttünk lévő széles, nagy és furcsa világban fontos otthonra lelni, otthonra találni a lakóhelyünkön. Otthonra lelni nemcsak egy házban, egy cseresznyefás kertben, amit a magunkénak érzünk. Nemcsak lakni valahol, de fontos otthonra lelni abban a közösségben is, amely a lélekmelengető környezetet adja a mindennapjainkhoz. Ezt jelenti számomra az, hogy részt vehetek a mai rendezvényen, a Keszi Art Egyesület munkájában és a város élénk kulturális életében. De – ahogy Wass Albert írja – az otthon attól lesz igazán otthon, hogy az ember önmagából is hozzáad valamit. Erre ad lehetőséget ez a kiállítás, ahol megtekinthetik Vágvölgyi Attila grafikusművész vonalakká formált érzékeny látomásait. Vágvölgyi Attila kisújszállási születésű. Ott kezdett el rajzolni, a képzőművészet iránt érdeklődni. MeghívóGrafikák készítésével már régóta foglalkozik, rendszeresen részt vesz csoportos kiállításokon: Szolnokon, Kisújszálláson, Martfűn. Ez utóbbi helyen legutóbb az Amator Artium Tárlatán szerepeltek művei. Éveken át Debrecenben élt, ott rajzolta bele vonalaiba a tért, az időt, a mozgást, az érzelmeket, a különféle formák metamorfózisát. Ez a mostani, a Vonalak tánca címet viselő az első önálló kiállítása, mely egyben a bemutatkozó kiállítása a Keszi-Art Egyesület és a város felé. Fontos számára, hogy ez éppen itt, Budakeszin, a lakóhelyünkön jöhetett létre. Budakeszin, ahová nem olyan régen költözött, és ahol remélhetőleg olyan szép, erős és nagy gyökereket ereszt majd, mint a képein látható fák. Vágvölgyi Attila tusrajzain vékony kontúrokkal rajzolja meg egymásba csavarodó, összefonódó, indázó figuráit, a vonalak íve, lendülete, monokróm volta olyan dinamizmust közvetít, amely nyomán zenei asszociációk ébrednek a nézőben. Ez 3 JPGA képiség és a zeneiség ilyen összekapcsolódása a mozdulatművészetet, a táncot idézi fel. Tusrajzai úgy keletkeznek, hogy valahol a papíron egy pontból kiindulva vonalat, figurát teremt. „Érzelme és a toll azonos táncot jár” a figurák mozgásának, hajladozásának ritmusában, a vissza-visszatérő refréneket pedig kötődések, érintkezések, a képei közötti láthatatlan összefüggések adják. Belső látomások ezek a lélek tájairól, amelyeket csak hasonló belső látással lehet megérteni. „Az időtlenség huzata” járja át a vonalközöket – ahogy Szenti Ernő kisújszállási költő és grafikusművész írta róluk. Ez a színek nélküli szépség világa, a vonal ősi, mágikus hatalmára alapozva. A határozott kontúrok a háttérből kiragadva önmagukban álló, táncoló, mozgó lényeket vesznek körbe. Nem részük a világ, csak a mákszemnél is kisebb fekete pöttyök sűrűségétől kapnak térbeliséget és érzékelhetjük a rájuk áradó fényeket. Ezek a többdimenziós lények vonalba zárva szinte súlytalanul lebegő, úszó alakok, az álmok birodalmába tartozó táncoló lények. Falevélvitorlájú dióhéj-fatörzs hajón, örvénylő-fodrozódó habokon suhannak tova, vagy dekoratívan kunkorgó növényi indák ölelésében hajladoznak a zene ütemére. A táncoló vonalak világa mellett a rajzok gyakran visszaérő témái a növényekben lakozó, hol félelmetes és szorongást keltő, hol vidám és kedves szellemek (A ciprusfa tündére, Agónia, Faszellemek). Az Érintkezés I-IV. és a Löttyedt orrú kacsa, szárnyán tubamotívummal mutatja, hogy milyen kevés vonallal milyen sok gyöngédséget és mesehangulatot lehet kifejezni. A Montlika úr elhagyni készül élő testét (Marad a csigaház) az elmúlás szelíd átmenete spirálvonalakban értelmezve. A csendeket kedvelő líraiság mellett azonban a hangtalan ordítások feszítő ellentéte is kifejeződik a rajzokban (Embryo, Koponya): a hajlékony finomságú, vékony vonalak éles kontúrja itt a részek határozott elkülönítésével azt a szándékot mutatja, hogy a világot intellektuálisan, értelmileg ragadja meg, a maga fizikai valóságában, anatómiai struktúráiban, racionálisan.Ez 2_8474 kicsi Az ábrázolás technikája ellentétben áll az ábrázolt téma szürreális, érzelmi, intuitív tartalmával, a racionális, józan, reális fény-árnyék hatásokra törekvő árnyalás a fantasztikus, látomásszerű alakokkal. A körvonalak tisztasága, átgondoltsága, kiegyensúlyozottsága a dekoratív elemekkel együtt a harmónia és a rend érzetét sugallja akkor is, ha a kép témája felkavaró, érzelmileg tragikus. A küzdelmek útján elnyert harmóniát a gyakran felbukkanó sziget-motívum ábrázolja (Sziget, Pár, Folyik). Ezeken a rajzokon a formák organikus összekapcsolása szigetté formálódik a térben, távol tartva a világ ártó erőit és fenyegetéseit, de ezek a szigetek is mindig szigorúan rendezett geometrikus terekben kapnak helyet. Úgy is mondhatnánk, hogy racionális alapokon, világértelmezésen épülnek fel, bár a rajtuk lévő fák változatos és szürreális gyümölcsöket, leveleket teremnek, utat nyitva a szellemi dimenziók felé. Kedves Vendégek! Az alkotó művészek mellett egy kiállítás létrejöttéhez szükség van a szépet és a művészetet értékelő, szerető szervezőkre, támogatókra, és természetesen a kiállított képekben gyönyörködő, érdeklődő, értő-befogadó közönségre. Köszönet illeti őket azért, hogy ez a mai ünnepi alkalom megvalósulhatott, s külön megköszönöm a lehetőséget Dr. Csutoráné Dr. Győri Ottília polgármester asszonynak és a polgármesteri hivatal dolgozóinak. Pablo Picasso mondta, hogy a művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát. Ezekkel a szavakkal ajánlom figyelmükbe Vágvölgyi Attila grafikusművész képeit. Fogadják és nézzék őket szeretettel! Közben hagyják, hogy az alkotások hatással legyenek Önökre, és segítsenek megtisztulni a hétköznapok során a lelkünkre rakódott porrétegektől.Ezzel a kiállítást megnyitom.

Óbis Hajnalka